Krónikás képek

Kedves Olvasó! Ön, aki ezt a könyvet átlapozza, Debrecen arcára tekint. A város arcát, akár az emberét, az élet és a lélek együtt formálja. Az élet nyomot hagy a lélekben, s a lélek ráírja magát az arcra. Debrecen - arcán is nyomott hagyott az évszázadok fénye és árnyéka, s ezek a vonások rajzolják ki a felismerhetőségét; az összetéveszthetetlenül egyéni karaktert. Vannak jellegtelen, megjegyezhetetlen arcok. Vannak mesterségesen kozmetikázott szépségek és rosszul rejtegetett szépséghibák. S vannak álarcok is, maszkok, amelyek ideig-óráig elfedik az igazi vonásokat. Az optika viszont könyörtelen és megtéveszthetetlen, ám mégis szubjektív, csak azt látja meg, amire rányitja szemét és blendéjét a fotós. Milyennek látjuk Debrecent, mi, akik benne élünk, s milyen arcát ismeri meg Ön, aki e könyvlapjairól olvassa le a város egyéniségét? Öreg, s mégis ifjú. Magyar, s mégis nemzetközi. Zárt világ, s mégis hívogatóan nyitott horizontú. Keményen önérzetes, de ráncai között rejtőznek gyöngéd érzelmei. Kálvinista Róma, s új katolikus püspöki székhely. Hitetlenül racionalista vagy racionálisan hívő? Művelődéstörténeti zarándokhely, avagy a modern tudományok fellegvára? A legnagyobb falu a világon, avagy palotasorok világvárosa? Kalászokat érlelő végtelen róna, vagy modern gyárak ipari központja? Lakótelepekkel sebzett liget-Magyarország vagy Kárpát-medence szennyeinek ülepítője? Európai város, vagy ez már Ázsia? Múltján élősködő, tékozló jelen, vagy jövőjét építgető szívós szorgalom? Mi ez a város? Milyen város ez? Nem szebb, nem jobb, mint más, s mégis különbözik Európa bármely más nagymúltú egyetemvárosától. Nagyságát tekintve volt első is az országban. Menedék volt. Volt főváros, kétszer is, majdnem véletlenül. Volt gazdagabb is, szegényebb is. Most optimista, mert ismét hagyományaira építheti jövőjét. Növekszik és fiatalodik. Nekünk, akiknek otthonunk, bízunk benne. Bíráljuk, mert szeretjük. Érte haragszunk, nem ellene. Érte aggódunk, mert van jövője. Mert ma is befogad és útnak indít. Most is pusztai szelek osztogatják levegőjét. Tüzek és romok hamvaiból a Nappal néz farkasszemet címerében a Főnix; s az Ó- és Újszövetség könnyein lábát megvető Agnus Dei a mindörökre feltámadás hitével bátorít. S ezzel az elfogult őszinteséggel mutatjuk meg városunk arcát e könyv lapjain Önnek, s kérjük olvasson Debrecen tekintetéből! Ismerje és szeresse meg, érdemes rá, hiszen nem kínálgatja magát olcsón, nehezen hagyja magát szeretni! S ha mégis sikerül, már nem enged meg semmi könnyelmű hűtlenséget. Ezért érdemes a hely szellemét idézni. A Főnix szemébe nézni.

Mutass kevesebbet