Kukkoló

„Tisztelt Bíróság! Perlem tehát az előző (valamennyi előző) és a jelenlegi rendszert. A per tárgya szerény, néhány évtizedes életem, nekem az eszmei értéke felbecsülhetetlen... adják vissza nekem úgy, ahogy kaptam, tisztán..." - írja a regény főhőse keresetében, mely végül is egy strasbourgi nemzetközi bíróságra is eljut. A főszereplő, a becsületes mérnök ugyanis a rendszerváltozás után nem sokkal munkanélküli lesz. Mert a történelemmé átköltött élet legszívesebben a kisember kárára tréfál, feltéve, ha az hagyja magát. S a mérnök, anélkül, hogy beteges kíváncsiság űzné, attól kezdve kukkol. Áll a politikai bozótharc közepén és szemlél. Új politikai pártok, régi emberek, megrettent kollégák, titkosszolgálati alakok, alvilági verőlegények kavalkádjában zajlik a néha krimibe váltó közéleti paráználkodás. Csupa izgalom, anélkül, hogy kívánná. Mert az ő bőrére is megy a játék, néha beszáll a dolgok megforgatásába a rendszerváltozásnak becézett illetlenkedésben. Aztán kínjában nevet. Nevetünk. Magunkon. Ennyi kell a túléléshez. Nemzedéki önképet bemutató kisregényei után ebben a bő humorú, szatirikus könyvben Marafkó László az ironikus arcát mutatja meg, amely eddig jobbára rövid írásaiban villant fel.

Mutass kevesebbet