Külgazdaság - Nemzetközi pénzügyek

A világgazdaság fejlődése a II. világháborút követően hihetetlenül felgyorsult. A nemzetgazdaságok között mind bonyolultabb kapcsolatok - kölcsönhatások - alakultak ki, melyek nyomán a gazdaságok teljes körű összefonódása, egységes világgazdasági rendszerbe tömörülése ma már elvitathatatlan. Az elmúlt évtizedek során mind több zavaró, az egységes világgazdasági rendszert dezintegráló tendencia bontakozott ki. A hetvenes évekre az erős infláció nyomta rá a bélyegét, a nyolcvanas években az eladósodási folyamat rendkívüli üteme, a mind több országnál mind súlyosabb mérvű eladósodottság jelent feloldhatatlan problémát. E két, látszólag „önálló" probléma között ténylegesen igen szoros tartalmi-logikai kapcsolat áll fenn. Mindkettő az egyensúlyhiány terméke, a reál- és a pénzügyi szférák növekvő és tartós egyensúlyhiányának szükségszerű következménye. A világgazdasági rendszer fejlődése a nyomasztó diszharmóniák ellenére - a részrendszerek közötti mind szorosabbá, bonyolultabbá és fontosabbá váló viszonyok eredőjeként - ténykérdés. Sőt, ha a nagy rendszer fejlődését a részek integrálódásában, kölcsönös függőségének fokozódásával mérjük, az elmúlt időszak fejleményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a világgazdasági rendszer fejlődését - az egyes régiók és országok kölcsönös egymásrautaltságának erősödését - az aránytalanságok hatványozottan felgyorsították.

Mutass kevesebbet