Kulka

Rendhagyó színészkönyv. Egy afáziával élő emberrel nem lehet hagyományos interjúkötetet készíteni, ezért a szerző kitalálta, hogy elkíséri őt életének meghatározó helyszíneire és kedves barátaival, valamint a testvérével kiegészülve készít beszélgetéseket. A végeredmény nagyon egyedi, megható és mélyen szántó lett, sokkal többet megtudunk a színészről, mint egy nagyinterjúból. Nyolc éve már, hogy Kulka Jánosra lecsapott a stroke, amelyből felépült ugyan, de maradandó következményekkel. Az afázia egy színész számára külön sorscsapás, hiszen legfőbb kifejezőeszközétől, a beszédtől fosztja meg, csak töredékesen tudja kifejezni a gondolatait, miközben teljesen ép az elméje. Bevallom őszintén, régen hallottam ifjabb éveim egyik meghatározó színművészéről, azonban nemrégiben láttam Friderikusz Sándor podcastjében a testvérével, és egyrészt teljesen ledöbbentem, hogy milyen nehezen fejezi ki magát, másrészt örültem, hogy a helyzethez képest milyen szépen felépült a stroke-ból. Nagyon meghatott, hogy milyen művészi mélységekre képes még ebben az állapotában is, nagyon örültem neki, amikor nemrégiben a Nemzet Színészének választották, és nagyon vártam ezt a könyvet, hogy végre újra „találkozhassak” vele. Gyárfás Dorka érzékeny tálalásában egy valóban tartalmas és érdekes könyvet kapunk, amely maximálisan tiszteletben tartja a kiváló színművész állapotát, nem sajnáltatja, hanem tárgyszerűen bemutatja, hogy most hogyan él, milyen gondolatok foglalkoztatják, valamint utazást tehetünk a múltba is. Habár a mondatok töredékesek, mégis a barátoknak hála, nagyon sok mindent megtudhatunk Kulka Jánosról, egyáltalán nem bulvár szinten, miközben meglepően őszintén vállalja saját magát, még a trágárságokat sem húzatta ki a szövegből, mondván, ez is hozzá tartozik. Megrázó, mélyre ható, nagyon emberi alkotás, amelyet mindenkinek ajánlok, aki a remek színész tisztelője.