Külvárosi barangolás

Az író vallomása: "Eddigi életem fél évszázad. Micsoda hajszás, kavargó évek! Zsúfolt, gyötrelmes, lehangoló, felemelő vonulat, ma már szinte felsorolni is lehetetlen fontosabb eseményeit, állomásait. S az adatok mit sem mutatnak a színekből, hangulatokból, küzdelmekből, megfáradásokból és lángolásokból, a megégésekből és csalódásokból, hiányoznak a barátságok is, a jóságok és gonoszságok, szándékok, hitek és roppanások, szerelmek, megcsalatottságok. Nem érdem és nem hátrány, egyszerű életrajzi tény csupán, hogy apám munkás volt, s eszmélő életem ezt a sorsot örökölte tőle. Pesti kisiparosnál kezdtem az inaséveket, majd szakmunkás lettem egy gépgyárban Pesterzsébeten. Aztán voltam üzemvezető tisztviselő, katona és katonaszökevény, megéltem Budapest ostromát, s dolgoztam a halott város feltámasztásáért. Munkálkodtam vidéki lapoknál újságíróként, a pártközpontban, majd az írószövetségben pártfunkcióban, később könyvkiadóban főszerkesztőként, a Külügyminisztériumban s Párizsban diplomataként. Később a Magyar Hírlap főmunkatársa, majd az írószövetség titkára lettem. Sokat utaztam, nemcsak a szomszédos országokban, de a Távol-Keleten s Nyugat-Európában is. Bármit is csináltam, szüntelen az irodalom vonzáskörében éltem. Első novelláskötetem 1956 nyarán jelent meg. Azóta tucatra nőtt regényeim s novelláskönyveim száma. Ez a kötet, melyet az olvasó most kezében tart, Budapest egyik külvárosáról, Pesterzsébetről szól. Tizenkét éves koromtól máig visszajáróan élem lakosságának gondjait és örömeit, aggodalmait és keserveit, kifosztottságát és újjászületését, reményeit s vágyakozásait. Leginkább munkásokról beszélek, nemcsak a vallomás, de a felfedezés és bizonyítás szándékával is, idealizálás és hősi mítoszok nélkül. Nincs még egy osztály a történelemben, mely uralkodó tényezőként olyan sajátos helyet foglal el a társadalomban, mint a munkások közössége. Nem halmozott fel vagyonokat, nem alapított trösztöket. Egy egész nemzet felemelkedésének gondját vette vállaira hazánkban - s világszerte küzd a társadalmak felszabadításáért. Önzetlen és ártatlan osztály, melyet - mióta a világra lépett - elszántan támadnak politikusok, katonák, ideológusok és szociológusok. Marcuse s különböző rendű-rangú tanítványai nálunk is ismertek. Pesterzsébet természetesen nem a világ közepe. Ott élő barátaim és ismerőseim nem azonosak az egész magyar munkásosztállyal. Mégis szeretném hinni, hogy emberközelből rajzolt portréjuk, életük vizsgálata fénycsóvát vet egész mai valóságunk néhány lényeges problémájára is. Hősök mítoszok nélkül is voltak és vannak. Nem ünneplik őket, hallgat róluk a történelem. Boldog lennék, ha az olvasó azzal a szeretettel találkozna velük e könyv lapjain, mellyel megidéztem életüket, tetteiket."

Mutass kevesebbet