Kisregények

"Hiányzik ama művészi képességem, hogy... meg tudjam ragadni azt a szinte láthatatlan, parányi pontot, ahol az érzelmek gyökere van, és amelyen keresztül az olvasó lelkében újjáteremthetném azt a száztemplomos csodát, ami kifejezhetetlenségre kárhoztatva bennem él... Ha valaki meg akarja alkotni az ordító, rettenetes igazságot... a legkisebb apróságban kell visszatükröznie az egész világ gigászi arányait." Ez a szomorkás önvallomás túlságosan szigorú, már-már igazságtalan. Kuprint a sors és a szükség, de főként saját étvágya késztette barangolásra, hajszolta egyik foglalkozásból a másikba. Élményeinek Gorkijéhoz hasonló gazdagsága miatt mindig a bőség zavarával küzdött; kiapadhatatlanul ontotta - olykor tékozlón is - a felszínes, szentimentális történetkéket és a csodálatos remekműveket. A realizmus és a romantika, az irányzatosság és a terméketlen szépségeszmény, a hagyományok folytatása és a modernség igénye között vergődött. Nehéz volt a választás, csábítók a különleges és látványos témák - a cirkuszi artisták, katonatisztek, kikapós dámák, utcalányok világa -, de ha a romantika vonzásába került is, éleslátását nem homályosították el a társadalom torz, felháborító, megrázó jelenségei. Írásaiból mindenkor kihallik a morális kiáltás; szárnyaló fantáziája sohasem szakadt el teljesen a földtől: világképének "gigászi arányait" a jellemek "kis pontjain" rögzítette a valósághoz.

Mutass kevesebbet