Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága

Hogyan szeretnek a rossz nők? Az 1824. esztendő utolsó operabálján több maszknak föltűnt szépségével egy fiatal ember, amint a folyosókon és az előcsarnokban föl-alá bolyongott. A magatartása arra vallott, hogy nőt keres, akit előre nem látott körülmények otthon késleltetnek. Ennek a hol sietős, hol hanyag járásmódnak a titkát csupán vén anyókák meg némely kiérdemesült léhűtők ismerik. Ezen az óriási találkahelyen a tömeg nemigen figyeli a tömeget; az érdeklődést szenvedélyek fűtik, még a tétlenség is tevékeny. Az ifjú arszlán figyelmét annyira lekötötte az izgatott keresés, hogy észre sem vette a sikert, amit aratott: egyik-másik álarcos gúnyosan ámélkodó fölkiáltást, a komoly csodálat jeleit, a csípős lazzókat, a legérdekesebb bókokat - mindebből nem látott, nem hallott. Noha szépsége révén ama kivételes személyiségek közé tartozott, akik azért mennek el az operabálba, hogy ott valami kalandra tegyenek szert, s akik úgy lesik ezt az alkalmat, mint ahogyan Frascati idejében egy-egy szerencsés fogásra lestek a rulettezők, mégis úgy látszott, hogy egészen nyárspolgári módon biztosra veszi a mai estéjét. Kétségtelenül ama három-három személy közt lejátszódó misztériumok egyikének volt a hőse, amelyek az operabál lényegik teszik, s amelyekről csak maguk a szereplők tudnak.

Mutass kevesebbet