Küszöbön aludni

"Zöld mezőn és a / szürke égbolton virul legtitkosabb / virágom. Így kellene viselkednie / minden fiatal szlovén költőnek, / mert ha nem, egyszerűen e században egyiküknek se lesz / esélye." Tomaz Salamun eme figyelmeztetését mintha megértette volna az elkövetkező fiatal nemzedék - és 2003-ban ez a kivirulás meg is történt, hiszen ekkor adták ki Szlovéniában A fiatal szlovén költészet antológiáját. tudatosan is a fiatal költészet megnevezést használták, hiszen e kifejezés alatt nem a költők fiatalságát értették, hanem a költészetét, mely valójában nem 1990, Szlovénia függetlenné-válásának évétől számítható. Nehéz is lenne ezeket a fogalmakat évszámok közé szorítani vagy azt állítani, hogy ez vagy az az évszám valamiféle választóvonal lenne. Csupán kézikönyvszerű segédeszköz akar lenni, hogy mégis valahová el tudjuk helyezni az itt szereplő költőket. A címszóban szereplő fiatal kifejezés gyakori alternatívája az új lehetne: új szlovén költészet, ha azokról a költőkről lenne szó, akik a 90-es években és később léptek színre és arról lehetne felismerni őket, hogy kollektívek és a régi alternatívái lennének, elsősorban az őket megelőző 80-as évek nemzedékének. Ám akárhogy is nézzük a fiatal szlovén költészet története nem a posztmodernizmus története, hanem inkább egy olyasfajta történet, hogy miként lehetne megőrizni a "költői szubsztanciát" azok után is, hogy az több oldalról és különféle szinteken veszélyeztetett. A saját poétikusságukért folytatott küzdelmükről tanúskodnak az itt szereplő versek, saját autentikusságuk miértje és hogyanja mellett állnak ki egy közmondásszerűen nem autentikus században.

Mutass kevesebbet