Kutyák a bűn nyomában

... A kazlak felé a lábnyomcsapás egyre erősebben ontotta magából a keresett szag anyagfelhőit, és a nagy véreb élénkebb ütemben lódult neki. Valami ősi emberi reflex alapján a tanya gazdája - egy borostás, rossz arcú ember, aki persze ráérezve, hogy üldöznek valakit - nyomban a hatalom letéteményese, az őrmester után csapódott, háromágú szénahányó villával a kezében. Arcán sunyi elszántság. Mint a gyáva emberek általában, érezve a biztonságos hátteret, rögtön indulatba jött, és heves támadással megrohamozta a laza kis petrencét. A kutya előtt ért oda, mert Shadow a kedvéért nem gyorsított. Szerencsére Éjszakai Árnyék és gazdája annyira összeszoktak, hogy a kutya viselkedéséből, fülmozgásából és farokjelzéséből az Őrmester rögtön felismerte a helyzetet. - Ne tegye! Az erélyes kiáltásra a gazda megtorpant, és ijedten fogta vissza a döfésre emelt vasvillát a petrence előtt. Bizony jó, hogy nem tette! A szénaboglya gyanútlanul szétnyílt, és egy olyan jellegzetes csavargója bukkant elő belőle az országutaknak, akiket - ez látszott az arcán - csakis a nyomorúság, a reménytelenség és a kiéhezettség kényszerített a bűn útjára.

Mutass kevesebbet