La Fontaine összes meséi

La Fontaine összes meséi. Teljes magyar kiadás. Haranghy Jenő rajzaival. Budapest, é.n. [1929?]. Dante Könyvkiadó (Fővárosi Nyomda). 395 + [1] p. + 1 t. Jean de La Fontaine összesen 239 mesét írt, amelyeket 12 könyvbe rendezve publikált 1668 és 1694 között. Meséi az egyetemes irodalom remekművei, amelyekben állatokon keresztül mutatja be az emberi természetet és a társadalom fonákságait. Első hat könyv (1668): Főleg Aiszóposz és Phaidrosz meséinek átdolgozásai. Hetediktől a tizenegyedik könyvig (1678–1679): Itt már keleti (például indiai) forrásokat is felhasznált, és a történetek hosszabbá, filozofikusabbá váltak. Jean de La Fontaine (1621–1695) világhírű francia író és költő, aki leginkább verses állatmeséivel, azaz fabuláival vált a világirodalom meghatározó alakjává. Munkásságával a klasszicizmus egyik legnagyobb mesterének számít, aki az antik mintákat (például Aiszóposzt és Phaedrust) követve teremtett új, egyedi stílust. Polgári családban született Château-Thierry-ben. Kezdetben papnak készült, majd jogot tanult és ügyvédként dolgozott, mielőtt teljes egészében az irodalomnak szentelte volna életét. Ő tette a fabulát igazi költői műfajjá. Meséi nem pusztán tanulságos történetek, hanem mély emberi és társadalmi megfigyeléseket tartalmazó, csiszolt költemények. Fülszöveg: "La Fontaine (1621-1695) összes, immár klasszikusnak számító meséit tartja kezében az olvasó, egy kötetbe gyűjtve. A francia író munkássága előtt az állatmese nem volt más, mint rövid példázat, amelynek szereplőit nem kellett komolyan venni, hiszen csak a tanulság kedvéért léteztek. A szerző, bár vígjátékokat, regényt és különböző költeményeket is írt, tehetségének legmegfelelőbb és legszabadabb formáját - igaz, csak igen későn, 47 évesen - e műfajban találta meg. Meséit kettősség jellemzi. Egyszerre ruházza fel az állatokat emberi jellemvonásokkal, és ír az emberről, akiben ugyancsak felfedezhetők állati tulajdonságok. Így az állatok örve alatt szabadabban beszélhetünk az emberről, egyúttal pedig úgy tűnhet, hogy az egész teremtést ugyanazok a törvények hatják át és az állatokat ugyanazok a vonások jellemzik s ugyanazok a veszélyek fenyegetik. Ebben az óriás egységben egy kis megnyugtatás is rejlik. La Fontaine állat-ember világa nem önmagában szép. Szép viszont a kép, amit róla..." Előszó: "Jean de La Fontaine több mint 300 évvel ezelőtt: 1621-ben látta meg a napfényt Cháteau-Thierry nevű francia városkában. A természet ölén nevelkedett, s meghitt társalgása a természettel költészetének egyik kiemelkedő érdekessége. A természet bizalmasa ő, megérti és szereti az állatokat, talán még jobban, mint az embereket, noha emberszeretet dolgában is fölötte áll legtöbb kortársának. Az állatok őszintesége, gyámoltalansága, szenvedései tán még jobban meghatották, mint az emberi társadalom ferdeségei s nyomorúságai. Lépten-nyomon elárulja egyébként, hogy emberekre gondol akkor is, amikor állatokat szerepeltet. Különösen az oroszlánt - mint a királyság jelképét - sokszor részesíti mind hódolatban, mind ugyancsak csípős méltatásban. Viszont a kis állatkák iránt rokonszenve nyilvánul meg gyakran, s ezekben a képekben a kis ember sorsát érzékelteti jóságos szeretettel. Még a növényekre is kiterjed szívének páratlan gyöngédsége. A becsületes munkát piedesztálra állítja; ellenben a gőgös nagyurat és a társadalom heréit bőven részelteti szatírájának csípéseiben. A Mesék, habár La Fontaine többnyire másoktól, kivált a régi rómaiaktól és görögöktől veszi tárgyukat, az ő mesteri kezében formálódtak olyanná, hogy öregek és fiatalok egyforma él vezettél olvashatják, mint egy leszűrt életbölcsesség hagyományait. E mesék révén lett ő a világirodalomnak egyik legolvasottabb költője. És hogy a születésének 300-ik évfordulójára teljesen elkészült új magyar átültetés most megjelenik, ez is mutatja elévülhetetlen értéküket..." Illusztrált kiadói félvászon kötés.

Mutass kevesebbet