Lada VFTS-varázslók I-II.

Mivel egy-egy kötetünk terjedelme korlátozott, számos hajdani egyéniség, motorvarázsló és egykori volánművész mókamester kimaradt az első kötetből. Ezért úgy gondoltuk, folytatjuk a VFTS-sztorit. Második kötetünkben tehát megszólalnak a 80-as évek rali hőskorának VFTS-varázslói: az első hazai típusok akkori legnevesebb tuningmestere, a dabasi Juhász Sándor, az egykori VFTS-kamikáze, ma kenőanyag-specialista, a bodonyi Farkas' János, továbbá a VFTS-ek alumíniumborításainak hazai lakatosmestere, a pécsi származású Buszlauer Antal, mindenki Bucija, a mai mágusok közül a miskolci Bodnár Attila, a balatonfüredi Rumi András, a győri Kálmán Tamás, a Tihany melletti, aszófői műhelyében bűvölő Baranyai Attila, valamint a pécsiek eddig méltatlanul mellőzött, ám az utóbbi időben ismét foglalkoztatott lóerőmágusa, Molnár Gyula. Emlékeznek, anekdotáznak a nagy öregek: Hideg János, Dudás Kokó, Lajtai Zsolt, Vizin László, Maruisi László, Balatonyi Árpád és a többiek. A hazai ralisport egykori fenegyerekei, akik nem ismertek se istent, se embert, ha orrcimpájukat megcsapta Farkasgyepű, Árpádtető, Lábatlan vagy a Fóny-Regéc erdei levegője. Különös, benzinszagú génállománnyal születtek: hiányzik belőlük a félelemérzet. Nem maradhatott ki a sorból az elmúlt évek egyik sztárja, a sokáig verhetetlen, látványosan autózó Hodula Mihály és navigátora (akik időközben búcsút intettek a jó öreg metálkék VFTS-nek), és a velük állandó adok-kapokban elhíresült Osváth Péter és Bozó Barnabás, mint ahogy itt a helye a hegyi- és pályaversenyző Szél Istvánnak is.

Mutass kevesebbet