Lágerek népe

Örkény István. Lágerek népe. Budapest, 1947. Budapest Székesfővárosi Irodalmi és Művészeti Intézet. [] + 190 + [] p. Fűzött papír kiadói borítóban. // Ezt a könyvet elejétől végig a hadifogságban írtam. Mikor írni kezdtem, pontosan tudtam, hogy milyen a hadifoglyok helyzete; fél évet voltam a fronton és négy évig a fogságban. De éppen ezért csak homályosan sejtettem, miképpen vélekednek honfitársaim abban az ismeretlen és távoli és új Magyarországon. Idehaza ez a könyv előbb egy hetilap hasábjain került a nyilvánosság elé; megjelenése éles vitákra adott okot. E vitákból sokat tanultam. Mindenekelőtt azt, hogy könyvem, mely az értelemhez kívánt szólani, mégis az indulattól kapott visszhangot. Ebből meg kellett értenem, hogy az indulat nemcsak az olvasóban lappang, hanem az íróban is; kiderült, hogy a könyv, melyet objektívnek hittem, valójában szubjektív. Négyévi fogság után ez talán érthető; de ha érthető is, e hibaforrást meg kellett nevezni.Ez tehát a pont, ahol az író hibázott; kérnem kell az olvasót, hogy ne csak a hadifogság képét keresse e sorokban, hanem egy hadifogolyét is, az íróét. De van egy másik pont, melyben az olvasó a ludas. Egy bíráló megvádolt, hogy mindenről írok, csak a lényegről nem. Nevezetesen arról, hogy e sokszázezer fogoly, jón s rosszon túl, mégis csak a Szovjetuniónak köszönheti életét, s azt, ami az életénél is drágább, a politikai szabadságot. Való igaz.

Mutass kevesebbet