Lámpás az oltár zsámolyán

Részlet Kapi Béla püspök emlékirataiból: Rettenetes éjszakáim voltak. Álmatlanul, nyitott szemmel meredtem az éjszakai sötétségbe. Temettem. Napokon át mindig temettem. Mérhetetlen nagy koporsóba helyeztem dunántúli egyházkerületemet, összeszedtem minden gyülekezetét, iskoláját, intézményét, régi papok, tanítók, tanárok és világi vezetők seregét. Beléhelyeztem mindezt abba a mérhetetlen nagy fakoporsóba. Azután le akartam zárni annak fedelét. És ekkor egyszerre a négy égtáj felől nagy zúgás és zörgés hatolt lelkembe. Évszázados temetők megnyílt sírjaiból csontváz-prédikátorok, hosszú fekete kabátos oskolamesterek, Ógraduált cipelő emberek serege özönlik elő: a föld mélyén pihenő Dunántúl. Eltörölhették a föld felett levő történelmi Dunántúlt, a temetők százaiból feltör a föld mélyén még mindig élő, halhatatlan Dunántúl! Politikai érdekből lehet új egyházi térképet rajzolni. Könnyű megriasztott papok szájára lakatot verni. Könnyű félreállítani régi hű, rátermett vezéreket, és könnyű helyettük engedelmes bábukat, csinált nagyságokat vezető állásba helyezni! De a múltat nehéz legyőzni! Hogyan helyezem el mindezt abba a hatalmas fakoporsóba, melyet Dunántúl számára készítettek? Hiszen saját múltjával se bír az ember, hát még egy egységes történelmi személyiség múltjával! Nem lehet! Hiába, teljesen lehetetlenség! Végzek a meglévőkkel, újak jönnek helyettük. És a csontemberek kezében Biblia mozdul. És a csontemberek kezében a Bibliából örök isteni igazságok ereje sugárzik. És csontajkukat nem lehet lakattal lezárni! Szólnak, beszélnek, vádolnak, ítéletet mondanak! Óh, a történelmi múlt félelemessé válik azokra, akik erőszakkal és hazugsággal meghamisítják a történeti valóságot, és elárulják a történelem régi, hamisíthatatlan igazságait! És ekkor hirtelen világosság gyullad lelkem sötétjébe. Nem lehet megsemmisíteni egy évszázados történelmi egységet, egy valóságos történelmi személyiséget, melynek létrehozásában Isten lelke működött. Emberek lerombolhatják, de meg nem ölhetik! Isten nem engedi! Az egyházkerület kivégzésekor nem adtak ki gyászjelentést. Pár soros zsinati határozat az egész, de a mondat végére Isten keze rájegyezte hívő emberek bizodalmát: „A feltámadás reményében."

Mutass kevesebbet