Latin-amerikai elbeszélők

Ez a kötet nem harsány trópusi színeket köt szokványos csokorba Latin-Amerika nálunk alig ismert és jobbára félreismert világából, hanem megpróbál hű és viszonylag átfogó képet adni egy izgalmasan erjedő, fiatal prózai művészetről és közvetlen előzményeiről, melynek eddig inkább csak időszerű társadalmi nyutalanságáról vettünk tudomást, pedig egyetemes érvényét és hitelét sokasodó nemzetközi elismerés, akár Nobel-díj jelzi. A faji és szociális elnyomás ellen tiltakozó, olykor sajátos, egzotikus-erotikus töltetű latin-amerikai realizmus és naturizmus mellett, jelentősége arányában megszólal itt minden figyelemre méltó irányzat, a modern észak-amerikai és európai ihletésű lélektani irodalom, a groteszk, a látomás, a nagyon is kifejező képtelenség művészete. A magyar olvasó több ismerős névvel találkozik ebben az elbeszélésgyűjteményben: Asturias burjánzó költői szó- és képtenyészetével, Carpentier lenyűgöző antilai neobarokkjával, a magyarul is sikeríró Amadó pajzán kópéderűjével, Fuentes valóságban fogant, éber révületével, Ramos magvas-pontos politikia-pszichopatológiai látleletével, Cortázar titkokkal teli képleteivel, Casey szorongó nosztalgiáival. Új - de világhírű - nevekkel is találkozik: Borgesszel, a fantasztikum élő klasszikusával; az ősvadon kirobbanó erejű Quirogájával: a paraszti életkép epikusával, Guimaraes Rosával; a hegylakó indián nyugalmas erejű megjelenítőjével, Alegriával; a kamaszlélekben szenvedélyesen a felnőttek már tolakodó, de talán még alakítható kisvilágát kutató Vagas Llosával; a képruhába öltöztetett, feszes értelem Lezamájával és másokkal, tizennégy ország huszonkilec elbeszélőjével.

Mutass kevesebbet