Latin-magyar nappali zsoltároskönyv

Előszó Kottás zsolozsmáskönyvünket elsősorban a Premontrei Rend Gödöllői Perjelségéhez tartozó szerzetesek mindennapi használatára állítottuk össze. Szerkesztési célunk az volt, hogy az officiumot egy, az egyházi év túlnyomó részét lefedő olyan könyv segítségével végezhessük, amely saját rendi hagyományainkra és a magyar liturgikus szokásrend maradandó értékeire egyaránt épít. A Breviarium és az Antiphonale Praemonstratense struktúráját, valamint dallam- és szövegváltozatait zsolozsmáskönyvünknek főképp a latin része tartalmazza, a magyar nyelvű rész viszont inkább az Esztergomi Breviáriumig épül. Mindkettő nagyon fontos magyar premontrei identitásunk megőrzésében, amint fontosak voltak rejtett szerzetesi életünk elmúlt évtizedei alatt is, amikor is ősi breviáriumunk, mint egyetlen kézzelfogható jel kapcsolt minket térben és időben a premontrei rendhez. Térben a világon szerte lévő apátságainkhoz, időben pedig a közel nyolc évszázadon át azonos módon zsolozsmázó magyar és más nemzetiségű premontreiekhez. A II. Vatikánum szelleméből, a hatvanas évek végétől a budapesti Egyetemi Templomban rendszeres, énekelt, népnyelvű vesperás indult, amelyet szerkesztői annak idején az esztergomi és a premontrei hagyomány alapján állítottak össze. Ez volt az első lehetőség, hogy közösen énekeljük az életünk középpontjában álló zsolozsmát. Az Egyetemi Templom Vesperáskönyvét azóta - hála a középkori magyar liturgia avatott kutatóinak - az Esztergomi Breviárium alapján kiadott Énekes Zsolozsma-sorozat követte. Kiadványunk magyar nyelvű részét, a szerkesztők hozzájárulásával, a sorozat I. kötetéből, a Diurnaleból vehettük át, amit hálásan megköszönünk. A premontrei atyák és nővérek Gödöllőn és Zsámbékon ezeknek a könyveknek a segítségével teljesítették a Ictus Dei fogadalmát az elmúlt évtizedben. Amikor most a két tradíción alapuló latin- és magyarnyelvű énekes zsolozsmánkat megjelentetjük, és azt rendi közösségeink használatára hivatalosan bevezetjük, ezzel kifejezésre juttatjuk rendi és magyar múltunkkal való azonosságunkat a jelenben, és a jövőben is. Ezen szándékunkban megerősít minket a Liturgia Horarum bevezetésének biztatása: "A kanonokok a monasztikus és egyéb szerzetesek szerzetesnők közösségei, akik szabályzatuk, vagy rendi alkotmányuk alapján végzik az Imaórák Liturgiáját akár az egységes, akár egy külön rítus szerint..., megkülönböztetett módon képviselik az imádkozó Egyházat." (Általános Rendelkezések az Imaórák Liturgiájáról 24.) Az esztergomi és premontrei sajátságok zsolozsmáskönyvünket mégsem korlátozzák csupán egy rendi közösség, vagy a szerzetesi imádságszámára. Tartalmában és szerkezetében mindkettő évszázadok közös kincsén, az ősi római zsolozsmán alapszik, így alkalmas bármely alkalmilag vagy rendszeresen zsolozsmázó közösség használatára.

Mutass kevesebbet