"Látjátok feleim..."

Az Országos Széchényi Könyvtár régóta tervezi egy nagyszabású nyelvemlék-kiállítás megrendezését, melyre a Magyar Nyelv Évének nyilvánított Kazinczy-évforduló most a megfelelő alkalom. Az általánosan elfogadott meghatározás szerint nyelvemlék minden olyan írásos feljegyzés - tekintet nélkül annak tárgyára és céljára - amely a múlt nyelvi megnyilvánulásait rögzíti. A kiállítás ebből a határtalan kínálatból az első 500 év emlékeit mutatja be, a kezdetektől az 1530-as évekig. A korai nyelvemlékek legbecsesebb nemzeti ereklyéink közé tartoznak, de csak nagyon ritkán kerülnek nagyobb nyilvánosság elé. (Jó néhányat közülük külföldi gyűjteményekben őriznek.) Különlegesen emlékezetes, nagyszámú nyelvemléket felsorakoztató alkalom volt az 0882-es könyvkiállítás és az 1985-ös Széchényi könyvtárbeli Kódexek a középkori Magyarországon című kiállítás, melyek katalógusai nélkülözhetetlen segédkönyvekké váltak a nyelvemlékkódexekkel kapcsolatban is. Önálló nyelvemlék-kiállításra azonban még nem került sor. Ennek egyik oka bizonyára az, hogy a magyar nyelvemlékek az átlagos kéziratoknál kevésbé látványosak. Viszont az igényesen díszített latin nyelvű kódexekkel szemben minden látogató számára érthetőek, akik veszik a fáradságot és megpróbálják kibetűzni őket. Bár a nyelvemlékek a magyar nyelv történetének elsődleges dokumentumai, a kiállítás nem csak nyelvészeti szempontú: a magyar nyelvű írásbeliség kibontakozásának történetét kíséri végig a latin szövegekben megjelenő első magyar szavaktól az írott irodalmi nyelv megszületéséig és ezzel párhuzamosan a magyar nyelvnek a mindennapi íráshasználatban való térhódításáig. Horváth János és Tarnai Andor nyomában járunk.

Mutass kevesebbet