Látlelet közjogunk elmúlt évtizedéről

A kötetben közétett előadásokat, írásokat akár úgy is tekinthetjük, mintha röntgen-felvételt készítettek volna az ezredfordulót követő magyar közjog egy-egy fontos szeletéről. Ha megkíséreljük kiértékelni a „röntgen-képeket", szomorú megállapításokat kell tennünk: minden területen törést, ficamot, húzódást, ömlenyt, zúzódást, kinövést, elhalt szöveteket találunk. A közjog egyetlen ága sem érintetlen, néhány ága pedig romokban hever. Közjogunk sérelmeit változatos eszközökkel és módszerekkel okozták. A romboló fegyvertár az ötletszerű jogalkotástól a szakértelem személyzeti rendszerből történt száműzésén, a kiszámíthatatlan szervezet-alakításon át a rendőrség jogtipró felhasználásáig, a cinikus jogszabály-közlésig, az alkotmányosság kendőzetlen semmibevételéig és végül az Alkotmány szövegének nyílt meghamisításáig terjedt. Háborús viszonyok békeidőben. Ha azonban az előadásoknak nemcsak a tünettani megállapításait vizsgáljuk, hanem arra a fogalmi keretre is figyelünk, amelyhez ezeket viszonyították, azt kell mondanunk, hogy a huzamos időn keresztül elkövetett módszeres rombolás, a számtalan sérülés ellenére mégis áll az Alkotmány, és állnak az alkotmányosság princípiumai, töretlenül felismerhetők azok az értékek, amelyeken szabadságunk és önálló államiságunk nyugszik több, mint ezer éve. Létezik tehát olyan sértetlen igazságból, objektív értékekből és történeti méltóságból létrejött alap, mégpedig változatlanul, amelyre ismét építkezni lehet. Ehhez is megkísérel hozzájárulni ez a kötet.

Mutass kevesebbet