Látomás, 1919

Alkalmi vers? Igen. Abból az alkalomból, hogy hetven éve jött létre a Magyar Tanácsköztársaság. Abból az alkalomból, hogy mint bebizonyosodott, hogy mint bebizonyosodott, a polgári köztársaság semmiképpen sem tudja kielégíteni a dolgozó tömegek jogos követeléseit. Abból az alkalomból, hogy a magyar történelemnek nemcsak mohácsi, hanem miskolci és salgótarjáni csatái is voltak. Abból az alkalomból, hogy nem a forradalom falja fel saját gyermekeit - mint Anatole France egykor vélte -, hanem a forradalom fészkébe került kakukkfiókák falják fel magát a forradalmat. Abból az alkalomból, hogy a forradalmat nem lehet egyszer s mindenkorra semmisség tenni, vagy - veresége után - nem lehet egy örökmécsessel letudni. Abból az alkalomból, hogy Leninnek mélységesen igaza volt, amikor azt írta: "Az átmenet a kapitalizmusból a kommunizmusba egész történelmi korszak. Amíg ez a korszak be nem fejeződik, a kizsákmányolók okvetlenül megőrzik reményüket a restaurációra, és ebből a reményből restaurációs kísérletek lesznek." Ezek a kísérletek nálunk - a külső és belső körülmények következtében - sikerültek, vagyis Tanács-Magyarország elbukott. Abból az alkalomból írtam továbbá ezt a poémát, hogy a bukások nem véglegesek, mert a gazdasági-történelmi szükségszerűségek végül mindig győzedelmeskednek. Ajánlom ezt az írást Szamuely Tibornak és társainak, ajánlom a Szekszárdi Direktórium megkínzott és kivégzett tagjainak. S ajánlom a Jelszónak, mely több mint jelszó, vagyis teendő: "Világ proletárjai, egyesüljetek!"

Mutass kevesebbet