Látvány és ihlet

A művészet örök rejtély, megfejthetetlen misztérium. Az, hogy tudós elmék máig nem tudták teljes mélységében, hiánytalanul meghatározni, mi a művészet, s mi a leglényegibb közös lényege, nem annyira a vizsgálódó értelem egyéni teljesítőképességének és történelmileg meghatározott korlátainak tudható be, sokkal inkább a művészet természete, mibenléte lehet az oka. Hogy van az, hogy egy és ugyanaz a műalkotás többféleképpen értelmezhető, és mindegyik magyarázat lehet jogos is és a maga módján helyes is? Miért kimeríthetetlenek a remekművek? Hogyan lehetséges, hogy a velük való minden újabb találkozáskor az életigazságoknak eladdig ismeretlen elemeivel, vonatkozásaival gazdagod(hat)unk? Mivel magyarázható, hogy az egyik ember ilyen, a másik meg amolyan természetű értékeket érez igazán a magáénak? Miért változik az emberek érdeklődése és ízlése az életkorral, az idő múlásával? Mi az oka annak, hogy különböző kedélyállapotokban más-másképpen viszonyulunk ugyanahhoz a művészi alkotáshoz?... És mégis: ebben a szakadatlan - ha tetszik, ha nem - változásban létezik valami állandó, valami, amire azt szoktuk mondani: örök emberi. Vajon a művészt - ezt az alkotó képességgel megáldott és megvert nyughatatlan lelket - mi űzi, kergeti, motiválja az örök-emberi életigazságoknak a szépség jegyében való ábrázolására, kifejezésére, már a kezdetektől?... ANISZI KÁLMÁN: író, publicista, szerkesztő, ny. egyetemi oktató. Nagyváradon érettségizett, esti tagozaton. 1962-1964 között a Tanárképző Főiskola Zenepedagógia szakának hallgatója Kolozsvárt. A Babes-Bolyai Egyetem történelem-filozófia karán (filozófia szak) szerzett tanári oklevelet. 1970-1972 között újságíró a kolozsvári Igazság c. napilapnál. 1971-től 1985-ig a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola tanára, ahol filozófiatörténetet, esztétikát és etikát oktat. 1985-1990 között a Korunk folyóirat filozófia és társadalomtudományok rovatának szerkesztője. Több mint húsz évig a Kolozsvári Rádió Magyar Szerkesztőségének állandó külső munkatársa (saját rovatokkal). 1982- ben egyetemi doktori címet szerez filozófiából. (A felvilágosodás kori erdélyi magyar értelmiség ethosza.) 1990-ben visszahonosodott Magyarországra. Előbb a szombathelyi Vas Népe c. napilapnál újságíró, majd Budapesten a Magyar Honvéd c. hetilap szerkesztője. 1991-től nyugdíjba vonulásáig a Zrínyi Kiadó felelős szerkesztője volt, ahol számos szépirodalmi és társadalomtudományi művet gondozott. Egyidejűleg a miskolci Bölcsész Egyesületnél filozófiatörténetet oktatott. A Kapu c. folyóirat főmunkatársa, könyvszerkesztője. Saját kötetei mellett több tanulmánykötet társszerzője. Írásaiban főleg etikai, esztétikai, eszmetörténeti és kisebbségi kérdésekkel foglalkozik. A Magyar írószövetség tagja. Az 1990-ben újraalakult Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapító tagja. A Magyar Kultúra Lovagja.

Mutass kevesebbet