Legendák (dedikált)

Madarász Emil. Legendák. Budapest, 1957. Szépirodalmi Könyvkiadó (Athenaeum Nyomda). 1 t. + 205 + [3] p. Dedikált példány. Madarász Emil, született Vogel Emil (Nagyszentmiklós, 1884. november 12. – Budapest, 1962. február 18.) költő, író, újságíró. 1919-ben a KMP tagja lett, majd a Tanácsköztársaság alatt harcolt a Vörös Hadseregben. A Vörös Katona c. lap politikai megbízottjaként dolgozott, a Tanácsköztársaság bukását követően pedig kivándorolt Bécsbe. 1923-ban a Szovjetunióba költözött, ahol 1946-ig élt. Itt a Sarló és Kalapács és az Új Hang c. lapok munkatársa volt. Miután hazatért, az Új Szó, később pedig a Népszava munkatársa lett. Több szovjet regényt is lefordított magyarra. Madarász Emil költészetének legjelentősebb részét, epikus költeményeit gyűjtötte ebbe a kötetbe a kiadó. E versek egyenes folytatásai azoknak az epikai hagyonmányoknak, melyeket Vörösmarty, Arany János nevei fémjeleztek. De Madarász Emil költeményei nem giccses másolatai a klasszikusoknak, hanem költői magatartásából folyó, természetes kifejezési formák. A pártszerűség a legjellemzőbb vonása Madarász Emil epikai költészetének. Ez a pártszerűség azonban nem kívülről erőszakolt magatartás, hanem belülről fakadó szükséglet. Másik jelentős sajátossága ennek a költészetnek, hogy a korkövetelte mondanivalóit olyan nyelven mondja el, amely félreismerhetetlen népi hagyományokat hordoz. Pregnánsan bizonyítja ezt a "Csihajda" c. 1919-ről szóló páratlan lendületű kis eposz s a költészetünkben oly ritka humoros színeket is felvillantó, derűt árasztó "Tyúklegenda". Egészvászon kiadói védőborítóban.

Mutass kevesebbet