Legújabb magyar anekdotakincs

…nem ​mintha bárki is szigorúan számonkérte volna tőlem, de a magam elszámoltatására hadd idézzem fel a bevezetőben azt, amit az Új Magyar Anekdotakincs második kiadásának kísérő soraiban 1963 őszén írtam: „Ha időm és erőm lesz hozzá, akkor a kiadó terve szerint, a Legújabb Magyar Anekdotakincs további egy év múltával az olvasók kezében lehet.” Az egyből – három év lett. Nem a kiadói terv módosulásán, nem is a szerző idején, erején, szándékán múlott ez a határidő-megháromszorozódás, hanem az írói tervteljesítő-szerv: az agyvelő szerkezetének gyarlóságán. Amíg az agy ki nem alakítja a pontos körvonalakat: mit és hogyan, addig nem ad parancsot a gondolat-indító, mondat-formáló részlegeknek, addig nem serkenti mozgásra az írógépet billegtető izmokat. Hiába bolygatják, noszogatják, hiába sürgetik – agygyorsító berendezést eleddig még nem sikerült kitalálni. A szerző tévedett. Nem csupán idő és erő, de ezeken túl betáplálás, feltöltődés is kell ahhoz, hogy egy új könyv megszülessék. Aki a ma anekdotaikonját akarja megírni, annak a ma eseményeinek bizonyos körével kell feltöltődnie – szikrafeszültségig. És rá kellett jönnünk, hogy ez olyan nehézkes és hosszadalmas folyamat, amit nem lehet kallantyúval bekurblizni. Mód, alkalom, figyelem kell hozzá, véletlen és előkészített találkozások sora, kölcsönös mesélőkedv, állandó, éber készenlét, a sebesen váltakozó színhelyek és szituációk szabatos rögzítése, s végül aprólékos mérlegelés és válogatás. Ildomtalan és botor dolog lenne az Olvasót e kötet küszöbén hosszadalmas magyarázkodással visszatartani. Mégis: egy sor megfigyelés, ami a korszerű anekdota problémáiról, keletkezéséről, kialakulásáról munka közben felgyülemlett – közlésre kívánkozik. Úgy gondoltam tehát, nem állom útját a küszöbön az Olvasónak, de megkérem, hogyha majd a sokszáz történet végére érkezik, szánjon rá még egy kis fáradtságot és fussa át a huszonegy fejezetet követő néhány oldalt, tapasztalataim summázatát. Az anekdoták bábjátéka után nézze meg a szerkezetet. Szerzői ravaszkodás is ez: lehet, hogy ettől kap kedvet az újraolvasáshoz.

Mutass kevesebbet