Légy hű önmagadhoz I-II.

London napról napra élte át a német légitámadásokat és már egész városrészei romokban hevertek, mikor Eric Knight regényét írta. Amikor pedig a regény megjelent, 1942 szeptemberében, a fasiszta hadoszlopok Sztálingrád birtokáért harcoltak, a Kaukázus és az Ural felé igyekeztek előretörni, a Szuezi-csatorna kapujában álltak, szinte egész Európa a vazallusuk volt. Ribbentrop és Hitler már több mint egy hónapja kijelentették, hogy a Vörös Hadsereg voltaképpen megsemmisült s mint a legújabb dokumentumokból kiderült, a nemzetiszocialista hadvezetőség akkor komolyan foglalkozott az Amerika elleni invázió gondolatával. Amikor ez a regény íródott, akkor az angolszász világban is nagyon sokan kételkedtek benne, hogy sikerülni fog-e egyáltalán a fasiszta szörnyeteget eltiporni. Ez a kétely nem annyira a fasizmus harctéri, mint inkább lelki fegyvereinek hatása alatt lett úrrá a lelkeken. Az ötödik hadoszlop működése, a terror uralma, a rabszolgavadászat és rabszolgatartás rendszere olyan hiánytalannak és tökéletesnek látszott, hogy éppen a jóhiszemű embereknek kellett kétélkedniök: az igaz ügy, az emberi szabadság és méltóság, a keresztényi szeretet, vagy legalábbis a méltányosság ügye helytállhat-e egyáltalán a gonosszal szemben, amelynek hatóerejét a fasizmus technikává, sőt a technikai lehetőségek legmagasabb fokává fejlesztette ki.

Mutass kevesebbet