Legyek, hangyák, méhek, darazsak

A hosszúra nyúlt cím szaknyelven rövidebben is kifejezhető volna: valójában ez a könyv a kétszárnyú (Diptera) és a hártyásszárnyú (Hymenoptera) rovarok legfőbb csoportjait mutatja be. Sokszor egymáshoz meglepően hasonló és mégis sok szempontból más, jól elkülöníthető, közepes és apró, olykor parányi (0,2 mm-es) rovarokat sorol ide a tudomány. Valóban gyakorlott szem tudja csak a virágokra repülő méhmajmoló legyet a valódi méhecskétől megkülönböztetni. Mindkettőjük 1 cm körüli, barnás testük szőrös, fejükön egyformán hatalmas összetett szemek ülnek, csak alaposabb összehasonlítással fedezhetjük fel a különbségeket. A méhmajmoló légynek csak két fejlett szárnya van, ezért is nevezzük a legyeket szaknyelven kétszárnyúaknak. A második szárny ugyanis nyeles gömböcskévé, az ún. billérré alakult. Ezzel szemben a háziméh torán négy hártyás szárny ered (innen a hártyásszárnyú elnevezés is), jóllehet csak kettőnek látszik, mert a hátulsó pár szárny az elülsőnél jóval kisebb, és parányi, csak mikroszkóp alatt látható horgocskákkal kapcsolódik hozzá az elülsőhöz. A két pár szárny a hártyásszárnyúak egyéb csoportjaira is jellemző, bár néhány darázs és a hangyák munkásnői szárnyatlanok. Ismerünk szárny nélküli legyeket is, ezek vagy élősködők, vagy talajlakók. A kétszárnyúak a táplálékot vagy a szúró-szívó berendezéssé alakult, megnyúlt szájszervükkel, vagy tapadókorongban végződő nyelvükkel szívják fel. A darazsak, a hangyák és a méhek viszont erős rágóikkal darabolják fel a táplálékot, a nedveket pedig megnyúlt nyelvükkel nyalogatják fel. A világon eddig ismert 85 ezer kétszárnyú és legalább 300 ezer hártyásszárnyú közül Magyarországon és a környező országokban mintegy hatezer, illetve tízezer faj él.

Mutass kevesebbet