...legyen világosság

Részlet: A kérdésre, hogy mi a legkedvesebb olvasmánya, így válaszolt Bertold Brecht - „nevetni fog - a Biblia". Mózes első könyvének kezdetén olvassuk ezt a mondatot: „setétség vala a mélység szinén", ezután következik „...és mondta Isten legyen világosság; és lön világosság." Majd „... és látta Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a sötétségtől." (1. Mózes 1.2-4.) Arthur Koestler legismertebb regényének címe SÖTÉTSÉG DÉLBEN, ami azt is tanúsítja, hogy bár Isten a világosságot és sötétséget nappalnak és éjszakának nevezi, az életben sajnos nincsenek ilyen szigorú határok. Van nappali sötétség is, és az éjszakában is felvillanhatnak fények. Az emberiség története is világosan tanúsítja, hogy a sötétség és világosság örök harcban állnak egymással. Már az Ó testamentum is tanúságot tesz arról a realitásról, hogy a fény és a sötétség, a gonoszság és a jóság egyaránt tényezője az emberi sorsnak. Olvasóimnak talán feltűnhet, hogy miért ezzel a gondolattal indítom hozzászólásomat ehhez a könyvhöz, de úgy gondolom, hogy a jó és a rossz egyetemes szembenállása a kiskunhalasi zsidóság, mint ahogy az egész európai zsidóság tragikus sorsában is jelen van, függetlenül attól, hogy a sokszínű zsidó szellemi élet és világszemlélet melyik irányzatához tartozik. Mert minden nagy világfelfogásnak, a zsidókénak is sok árnyalata van, vagyis sokféleképpen lehetett és lehet zsidónak lenni. Ortodoxnak és neológnak, hívőnek és hitetlennek, vagy agnosztikusnak. Mindezekben azonban közös a zsidó emlékközösség és élményközösség. Ennek a forrása a család, de ugyanúgy lehet a zsidóiskola, a „Schönberger tanítóbácsi", a baráti kör, egy sajátos és nemcsak vallási, de a magáévá tett humanista és magyar-zsidó kultúra. Az utóbbira példa lehet halasi hitközségünk kiváló és közismert rabbija dr. Dohány József, aki jogtudósként is jelentős munkákat alkotott, úgy Magyarországon, mint később Izraelben. Apai nagyapám, a halasi ortodox hitközség elnökségi tagja, és később elnöke, aki ca. 2 évtizeden át töltötte be eme funkciókat, Ő kétségtelenül jóval konzervatívabb és tradicionálisabb értékeket képviselt számomra, mint a modern dr. Dohány rabbi, aki hittantanárom is volt. A Boszniából származó anyai nagyapám a jánoshalmi hitközségnek volt az elnöke neológként Apám - liberális lévén nagylelkűen megengedte fiacskájának, mivel sovány gyerek voltam - és ha nem is nagyanyám kaserolt evőeszközeivel, de papírból és a teraszon prágai sonkászsemlét is uzsonnázhattam. Rokonaim között voltak kitértek, és vegyesházasságban élők. Iskolatársaim intellektuel, munkás, iparos és mindenféle társadalmi rétegből származók, majd felnőttként, ha kevesen is és bizonyára a „hála jeléül", és ha átmenetileg is a sztálini eszmék naiv követői. Olyanokkal is találkoztam életem során, akik a holocaust nyomán öntudatlanul is a nácizmus példáján „okulva" extrém jobboldaliként a gyűlölet jelszavaival, más közösségek megsemmisítését követelők. (Összeegyeztethető-e a bosszúvágy a zsidó monotheizmus parancsaival?) Ismertem - a sors adta békében élő ismertem és ismerek békésen békére vágyó, de ugyanúgy harccal békét teremteni kívánó zsidó kor- és sorstársakat. Mely tulajdonságok, eszmék, célok után igazodjam? Hol van világosság? Más felekezetek, népek útjait kövessük? Tapogatózunk a sötétben. Fény nélkül miként találunk világosságra? Van e kiválasztott nép? Létezik e felsőbbrendű ember?

Mutass kevesebbet