Lehetőségek kényszere (dedikált)

Kőszeg Ferenc annak a kritikai gondolkodású, ellenzéki magatartású értelmiségnek az egyik jellegzetes képviselője a szememben, amely már a hanyatló Kádárkorban az emberi jogok kérdéskörét emelte figyelme középpontjába. És az elmúlt tíz esztendőben is hűséges maradt önmagához. Elfogult vagyok iránta: az SZDSZ-t megalapító baloldali liberális értelmiség ama plebejus demokrata szárnyához tartozik ő egykori szerkesztőtársaival, Solt Ottiliával és Nagy W. Andrással együtt, amellyel a rendszerváltozás kiteljesítése érdekében a legkönnyebben volt elképzelhető az együttműködés a magamfajta liberális konzervatívok számára. Többek között valószínűleg azért, mert őszinteségükben, egyenességükben nem kételkedhettünk. Elek István Egyedülálló és egymagukban álló írásokat talál ebben a kötetben az olvasó. Ezeket a cikkeket egy következetes liberális írta, aki nem doktrinér. Egy makacs ember, aki nem türelmetlen. Egy liberális közszereplő, aki lépten-nyomon szembekerül a liberális mainstream hittételeivel. Egy „politikus publicista", aki az esélytelenség tudatában is kötelességének tartja, hogy igaza mellett érveljen. A magyar politika más irányba fejlődött, mint amilyenbe ő cikkeivel terelni kívánta. A magyar politikai publicisztika nyelve is más lett. Írásai értékét azonban ez nem csökkenti. Ellenkezőleg: mintha inkább növelné. Kiss Ilona Kőszeg Ferenc valószínűtlen kombinációja két hagyományos, ám hagyományosan egymással ellenséges magyar értelmiségi képletnek: finom, szkeptikus irodalmár (ahogy régebben mondták: literary gentleman) és lankadatlan, lánglelkű harcos. Egyszerre. Kőszeg a tolerancia fanatikusa, szélsőségesen mérsékelt. Nem habozik, ha önironikusnak kell lennie. Kritikusabb barátaival, mint ellenfeleivel szemben. Polgár és bohém. Kávéházi professzor és pesti srác. Vallomástévő és körúti patrióta. Tamás Gáspár Miklós

Mutass kevesebbet