Lehoczky János

Kisnyomtatvány. Részlet: A kovácsmesterség és művészet legrégibb apotheózisa Achilleusz pajzsának története: ahogyan a "nagyhírű Bicegő" a proletár-isten, a féllábú Héphaisztosz, a szépség és szerelem istennőjének férje, megindíttatja fújtatóit s nekilát munkájának. Kalapácsütései nyomán sorra bontakoznak ki a korabeli görög élet hétköznapjai és ünnepei, királyok és földművelők, mulatozók és harcosok, lakodalom és szüret, békés és ostromlott városok. Homérosz is istennek kijáró áhítattal írja le ezt a csodálatos kovácsolást - ma is így olvassuk s érthetjük meg belőle, mi a jelentősége ennek a művességnek. Mélyebb értelmet nyer s tágabb rendben illeszkedik ezzel a költői élménnyel az az emléksor, amit a gyermekkor adhatott nemzedékemnek - a patkolókovács műhelyének különös szaga és a mester mindig kormos köténye, arca, keze; s a későbbi emlékek: a bánya kovácsműhelyének tréfára mindig kész hangulata s reggeli szalonnapirításra csábító parazsa, de mesteri kézről árulkodó üllőcsengése is. Ez a mesterség, amely napjainkban a vasgyári nagykalapács gigászi erejében is az emberi civilizáció egyik legfontosabb forrása maradt, éppoly szent volt a görögöknek, amilyen szilárd jelképe a mai munkásmozgalomnak.

Mutass kevesebbet