Lehullt az első hó

Részlet a könyvből: "Végül felriadtam, nem a lárma tetőfokán, hanem amikor kezdett helyreállni a csend. Zúgó fejjel, tájékozatlanul ácsorogtam a már szétszéledő tömegben. Nyelvem érdes volt, mint a ráspoly, ajkam repedezett, megperzselte a sok csonkig szívott cigaretta. Negyedórája még sündisznóval álmodtam; úgy tetszett, az volt a valóság, és amit most látok - rossz álom. A hegy tetején, ahol gyér, széltépte magfák állnak, előbukkant a nap, fénye belehasított a hajnal párás homályába. Három nagy, szürke hamutenger hullámzott nesztelenül a növekvő világosságban, kettő egymás mellett, a harmadik kissé oldalt: a volt gattercsarnok, a volt barakkgyár, a volt asztalosüzem. Helyenként még kígyózott belőlük a füst tétova sávokban, amelyek fenn, a tisztuló magasságban elomló, lágy felhővé egyesültek. Szürke és fekete - ebből a két színből állt a világ. Hová tűnt a fűrészcsarnok meszelt, fehér deszkafala, ívben hajló teteje, a félkör vonalát követő nagy, vörös betűk: "Világ proletárjai, egyesüljetek!"? Hová lett a fűrészpor vajszíne, a rönkök vöröse, az asztalosüzem ablakainak fűzöldje? Szürkék és feketék voltak az emberek is, akik mellett megkésett nézőként elsompolyogtam."

Mutass kevesebbet