Lélekből nőtt ágak (dedikált)

Farkas Eleonóra immár hetedik verseskötetét tartja kezében az olvasó. Kiadónkat érte az a megtiszteltetés, hogy - az eddigiekhez hasonlóan - ezt is sajtó alá rendezze. Eszembe jut az első versgyűjtemény, melyet a szerző huszonévesen jelentetett meg. Már az akkor írt költemények is arról tanúskodtak, hogy a költőnő sokkal többet tud a világról, mint amennyi életéveinek számából következne. Aztán újabb és újabb kötetek születtek, s a költemények között barangolva mi is egyre inkább megismertük a világnak azt a részét, ami csak a szív által látható. Azt hiszem, ebben rejlik Farkas Eleonóra verseinek a titka. Nem kívülről szemléli a legfontosabb teremtményt, az embert, hanem bensőjének tárja elénk ezerféle megnyilvánulását. S hogy az így kapott kép a lehető legtisztább legyen, szívének szemüvegét minden vers előtt tisztára törli az isteni szeretet és a hit „törlőkendőjével". A mai kor embere mostohán bánik a költőkkel: jó, ha egy-kétszáz példányban megvásárolják az újonnan kiadott versesköteteket, melyek akár évekig is megbújnak a könyvraktárak sarkaiban. Farkas Eleonóra eddigi hat kötete az utolsó darabig elfogyott. Akik már korábban olvasói voltak, várják az újabb gyűjtemény megjelenését, hogy erőt, bátorítást kapjanak a sorokból, amelyek között aztán lassan felismerik saját - tisztán talán sohasem látott-valójukat...

Mutass kevesebbet