Leltár

"Maugham, amikor nyugalomba vonult, így nyilatkozott: - Semmi sem természetesebb, mint hogy egy jó ízlésű ember bizonyos koron túl abbahagyja a színdarabírást. Az én esetemben ugyanez vonatkozik a konferálásra" - írja könyvében Kellér Dezső. A rokonszenvesen szerény megállapítás - szerencsére - nem helytálló, hiszen a nyugalomba vonult Kellér Dezső vissza-visszatér a pódiumra. Csak éppen, mint a bevezetőben mondja, "leltározás közben a konferálás szünetel". Leltár című könyvében naplójegyzeteit gyűjtötte össze az író, a magyar kabaré nagy korszakainak egyik legfontosabb szereplője és szemtanúja. Kellér színesen, érdekesen, feszes pesti magyarsággal kelti életre a fővárosnak azt a korszakát, amikor a kávéház még irodalmi központ volt, az írók, a színészek, a bohémek, a sportolók még érdeklődtek egymás iránt, amikor a Fészekben még nevettek és beszélgettek a látogatók. Híres emberek életéből elevenednek meg epizódok a Leltár-ban, s nyomukban megjelenik előttünk az elmúlt fél évszázad magyar művészeti élete. A New York kávéház, a lóversenypálya, a pesti Broadway, a Vidám Színpad, a Fészek - Kellér életének megannyi állomása forrásértékű színhely, az író aforizmái, vitákat (például a Csárdáskirálynő-affért) kommentáló megjegyzései, szellemes közhelygyűjteménye pedig élvezetes olvasmány mindenkinek, akit nemcsak a színházi intimitások, hanem a művészélet pezsgése is érdekel.

Mutass kevesebbet