Lendkerék

Művészregény-e Dobai Péter új regénye? Főhőse, Zsujti Gyula, a csongrádi művésztelepen alkotó szobrász, közvetlen környezete – felesége és barátai, a művészet intelligens fogyasztói – szemében egyre furcsábban, egyre érthetetlenebbül viselkedik: szobrot alig készít, ellenben az udvarába, lakásába hordja mindazt, ami a még nem túltechnicizált múltat jelenti, kezdetleges cséplőgépet, idős parasztok faragványait, tiszai horgászok kézi szerszámait, kézművesmunkákat. Az alkotó ember megáll a zeniten, és hirtelen sajátos passzivitás vesz rajta erőt: nem teremt többé, hanem őriz. Ideiglenes ez az állapot? Egy lefelé vivő út első szakasza, vagy a művészi megújulás feltétele? „Nem hagyhatom elveszni a részeket, akkor amikor tanúja vagyok az egész elpusztulásának”- mondja Dobai szobrász hőse, s ebből az egyetlen mondatból is érezhetjük, mennyire nem csupán az ő kifejezetten személyes gondjairól szól a Lendkerék.

Mutass kevesebbet