Lenni vagy nem lenni

A magyar gazdaságpolitika, szinte a rendszerváltás után azonnal letért az igért útról, A szociális, emberarcú piacgazdaság építése helyett szabadjára engedte a vadkapitalizmus és a globalizáció erőit. A hazai tudásra, és képességekre, a vállalkozókedvre építés helyett a külföldi cégek olcsó munkaerőre és adókedvezményre telepített termelését támogatta és támogatja a mai napig. Hazánkban a magyar vállalkozó és munkavállaló egyaránt másodrendű állampolgár. Ma már ahhoz, hogy az országban autót vagy mosószert gyártanak, semmi közünk nincsen. Ezeket a döntéseket a tőlünk messze lévő vállalatközpontokban döntik el. Gazdaságunk függővé, az ország sodródó országgá vált. A magyar tudás és egészség kopik, a kutatásfejlesztésre, oktatásra és az egészségügyre mégis olyan keveset költünk, hogy az a jövőnket veszélyezteti. A régió legglobalizáltabb és legliberalizáltabb országa lettünk, amelynek következtében a társadalomban óriási szakadék keletkezett a szegények és a gazdagok között. Európai Uniós tanulmányok is bizonyítják, hogy a külföldi tőke tőlünk szívta el a legtöbb, általunk megtermelt értéket. Ez az út nem vezethet a nemzet megerősödéséhez és az életminőség javulásához. Az EU által felkínált csatlakozási feltételek melletti belépés pedig nem a felzárkózást, hanem a további elszakadást valószínűsíti. Mégis ezekről a problémákról nincsenek nyilvános viták és nincs őszinte tisztességes tájékoztatás sem. Ez a cikkgyűjtemény a problémák kritikus bemutatásával és elemzésével a valós helyzet megismeréséhez szeretne hozzájárulni. A sikeresebb és biztatóbb jövőhöz vezető másféle gazdaságpolitikai megoldások felvetésével pedig azt szeretné bizonyítani, hogy még semmi nem dőlt el. Csak rajtunk múlik, hogy sodródóból önállóan gondolkodó és cselekvő, önkoptatóból önépítő nemzetté válunk-e. És azzá kell válnunk, mert ahogy Vörösmarty is mondta: "És még neked virulnod kell, o hon"

Mutass kevesebbet