A kötet emlékeztetni akarja azokat, akik átélték; s felvilágosítani azokat, akik e napokban még nem éltek, mi is történt történelmünk legnagyobb sorsfordulóján. A lehető legegyszerűbben: dokumentumok, riportok, cikkek, hirdetmények, közlemények, falragaszok, fényképek segítségével. A történelem szempontjából csak pillanat, amit felölel, de évszázadok drámája sűrű az 1944 őszétől 1945. május elsejéig tartó időszakba.
Az első szabad magyar újság 1944. október 15-én született egy kis orosházi nyomdában, de e nap nemcsak a sajtótörténetben emlékezetes dátum. A felszabadult országrészben feltámadt reményre a nácik és nyilasok megszállta városokban, falvakban a téboly felelt, Kelet-Magyarországon sütöttek a pékek, s üvegezték az iskolák ablakait, a Duna-parton és Sopronkőhidán meg gyilkoltak. 1945. április 4-ig két ország élt egymás mellett, s e kettőt történelmi-társadalmi szakadék választotta el egymástól. Kötetünk mindkettő életéről képet ad: még nem írtak drámát, amiben végletesebb ellentétek ütköztek volna, mint ebben a helyzetben.
Kezdetben úgy tetszett, az újjászületés reményét csak a csodavárás indokolja. Ami Magyarországon a felszabadulást követő hónapokban történt, valóban a csodával határos, ám e csodának nagyon is valóságosak az okai, kötetünk egyszerűen és szerényen leltározza is ezeket. A történelmi és társadalmi változásokat, a jövőbe vetett hitet, ami annyi lelkesedéssel, önzetlenséggel, erkölcsi emelkedettséggel és elkötelezettséggel párosult, hogy a "késő" utókorból, a "megvalósult jövőből" visszatekintve csak megrendültséggel olvashatjuk dokumentumait.
Mutass kevesebbet
Vélemények a könyvről