Levelek a börtönből

A kötet - ellentétben az 1948-ban magyarul megjelent vékony füzettel - Gramsci börtönleveleinek bő válogatását tartalmazza. Azoknak a leveleknek egy tekintélyes részével ismertetjük meg az olvasót, melyeket a börtönévek alatt írt családja tagjaihoz és néhány barátjához. Gramsci tíz esztendeig - 1926 novembertől 1937 januárig - sínylődött a fasizmus börtöneiben. E tíz esztendő alatt emberi nagyságának csodálatraméltóságáról tett tanúbizonyságot ez az alacsony, hajlott hátó, törékeny alkatú, de roppant energiájú férfi. Különleges akaraterővel küszködött a börtönviszonyokkal. A világtól való elzárása ellenére sikerült megőriznie rendkívüli intellektusát. Barátja, Pierro Sraffa útján és sógornőjének, Tatjánának a közreműködésével rendszeresen hozzájutott könyvekhez, folyóiratokhoz. Ezek birtokában szívós és sokoldalú tudományos munkát végzett. A levelek felbecsülhetetlen értékűek. Kifejezésre jut bennük Gramsci világszemlélete, történet- és esztétikai felfogása, de betekintést enged érzelmi világába, emberi kapcsolatainak tartalmába is. Feleségéhez és családjához írt levelei mély emberi gyengédségről, felelősségtudatról tanúskodnak. A börtönből igyekszik hozzájárulni gyermekei tudatának, jellemének formálásához. Keményen viselte sorsát, biztos volt eszméinek igazságában. Egyik családtagjához küldött levelében a következőket írja: "Neked meg a többieknek igyekeznetek kell jókedvre deríteni a mamát... és megnyugtatni, hogy tisztességemhez és becsületemhez egyáltalán nem fér kétség: én politikai okokból vagyok börtönben... Ha kapható lettem volna arra, hogy megváltoztassam a véleményemet, akkor nem tartóztattak volna le és nem kerültem volna Usticába." A levelek emberi közelségbe hozzák az olasz munkásmozgalom legnagyobb alakját, a kommunista pártalapítót és pártvezetőt.

Mutass kevesebbet