Leveleskönyv

Gyurkovics Tibor nemcsak költő - ír drámákat és regényeket is-, de elsősorban s minden műfajban: lírikus. Mintha pőrén vetné bele magát a világ sodrába, hogy az élet nagyszerűsége és borzalmai minél intenzívebben "átjárják", hogy érzelmeit a forrpontig hevítse. Talán nincs is érzelem, amit ne ismerne: a mámortól a csömörig, az életimádattól a halálvágyig, a bűnbánattól a teljes boldogságig: nemegyszer azonos lírai pillanatban élve meg azt, ami látszatra kizárja egymást. Meghatódottság és irónia, felháborodás és fájdalom így kerülnek azonos érzelmi pályákra verseiben. Ebben a kötetben az olvasó nem talál ciklusokat. A versek - melyek persze külön-külön is megállnak - a könyvben egységes történetté is összefonódik: egy ember vall bennük magáról és a világról, illetve arról a hatásról, amivel a világ elért hozzá. A verseket rövid prózába szedett eszmefuttatások szakítják meg; kitűnően megírt reflexiók, emlékek, emlékfoszlányok. Szerepük, hogy felerősítsék az őket követő vagy megelőző versek lírai töltését - vagy éppen erősebb hangsúlyhoz juttassák költeményeinek fanyar, üdítő, groteszk ízeit. Mert éppen a groteszk: a nagyítótükörrel rajzolt-elrajzolt életanyag Gyurkovics verseinek egyik legvonzóbb sajátossága.

Mutass kevesebbet