Liber Mortis

Mortis azonban még azon is túltett. Ha az ember életében megadatik az, hogy megtalálja A TÁRSÁT, csupa nagybetűvel, mint ahogy Szabó Magda és Szobotka Tibor egymásra találtak, nagyon szerencsésnek mondhatja magát és úgy érezheti, tűzön-vízen képesek együtt átmenni. A könyv a Szobotka Tibor halála utáni éveket öleli fel napló, vagyis levelek formájában, melyet Szabó Magda írt imádott férjéhez. Megrendítő volt olvasni azt a szívbe maró fájdalmat, szomorúságot, vívódást, a valahogy túl kell élni érzést, ami az írónőben lezajlott és kicsit szégyelltem is magam olvasás közben; azt gondolom, ennek az írásnak meg kellett volna maradni nekik kettőjüknek. Annyira bensőséges, intim, fájdalmas, esendő kép rajzolódik ki Szabó Magdáról, aki végigment a gyász minden fázisán, hogy ritkán lehet ilyet olvasni. Legyen az ember akármilyen jó írő, ilyet csak az tud írni ,aki átélte és szívből írja le a sorokat. Aki ilyet tud mondani: „A veled való boldogság sem volt akkora, szívem, mint az a boldogtalanság, amit a halálod rám zúdított.”, vagy „Olyan súlyosan boldogtalan vagyok, hogy az élet árnyékos oldalára vetett a halálod, hogy minden elmúlt, ami számomra az életet jelentette, hogy eltűntél, hogy nem talállak, szíved szakadhat meg ott, ahol most élsz, mert látnod kell kibuggyanó könnyeimet, érezve ahogy szívemet megcsavarja a gyötrelem.” az szívből, teljes lényével, lelkével szerelmes. Nem bántam meg, hogy elolvastam ,de tartom magam ahhoz ,hogy ennek a műnek nem kellett volna megjelennie.