Losonczy Géza

Losonczy Gézát Nem tudták elítélni és nem is rehabilitálták. Hagyták meghalni. A történteket egy német műveltető ALAK pontosabban fejezné ki így: „sterben lassen". a magyar büntetőjog nem alkalmazza sem ezt a kategóriát, sem a „gyilkosság" terminust. ami történt, végül mégis annak függvénye lesz, amiként megnevezzük. Hiába hát titkolás és tiltás, hallgatás és hazugság, a történet végül bevégzi önmagát. A körülmények nem tisztázatlanok többé. beteg volt, ebben az állapotában elviselhetetlen börtönkörülmények között nem akart tovább élni, ám pusztán ezért nem kellett volna meghalnia. Az „ágyban, párnák között" látszata nem fedheti el, hogy az írószobában mégiscsak börtönágy volt. nem kellett „csizmás osztag" és „gumicső" ahhoz, hogy az őrizetestül elvegyék a létezés lehetőségét. vérnek sem kellett folynia. A „száraz" gyilkosság valójában ott kezdődött, hogy megvonták tőle a súlyos testi és lelki állapotához szükséges kórházi kezelés lehetőségét. Az egész hideg számításon alapuló, megfontolt akció volt. Miközben az utókor történésze viszolygását legyőzve, igyekszik megérteni azt a gépezetet, amely Losonczy Gézát a halálba hurcolta, megnevezi a fogaskerekeket, amelyek a végzetes úton robogó szerkezetet hajtották, abban reménykedik, hogy ezzel annak az időnek a közelítésén munkálkodik, amely meghozza végre a halottak végső nyugodalmát.

Mutass kevesebbet