Lövés a hegyekben

Közben Hardi elért a rejtekhelyhez, magához vette a puskáját, betöltötte és elindult vissza, a leszámolásra. A dühtől nem tért magához, egész testében reszketett. Párducként lopódzott fától fáig, arra számított, hogy ott találja Kriszticset, hiszen látta, hogy lövés érte. Gondolta, hogy lelövi, mint egy kutyát. Hallgatózott. Meghallotta barátja nyögéseit. Más zajt nem észlelt. Amikor megállapította, hogy a vadőr nincs ott, lövésre készen előlépett és odament a barátjához. Egy ideig döbbenten állt, mert látta, hogy sebesülése súlyos. Mit csináljon? Ha itt hagyja, meghal. De hogyan vigye be e egyedül? Ha be is tudná valahogy cipelni, vagy ide hívná az orvost, mit mondana? Feladná magát. Ha józan a feje, ha nem homályosítja el a vak düh, azonnal szaladna az orvosért. Hiszen most nem követett el törvénysértést, legfeljebb hibát, mert elfutott és nem igazolta magát. De mit mondjon, miért hagyta lelőni a barátját? Meghátráljon Krisztics elől? Soha! Felrémlett benne, hogy Balsai árulója lehet. Ha betegen kihallgatják, esetleg kiadja őt, már csak azért is, mert elfutott. Nincs sok ideje a gondolkodásra, hiszen minden percben ideérhetnek a rendőrök. Teljesen elvesztette az eszét, kivette Balsai alól a fegyvert, és fejbe lőtte az eszméletlen embert, majd a fegyvert a feje mellé tette. Arra gondolt, hogy a gyanút Kriszticsre tereli, nem fogják elhinni, hogy hárman voltak. Nincs bizonyíték, csak Krisztics állítása. Azt hihetik, hogy Krisztics lőtte fejbe Balsait, vagy fájdalmában önkezével vetett véget az életének...

Mutass kevesebbet