Lúdas Matyi

Készült Fazekas Mihály születésének kétszázadik évfordulójára egyetemi antikva betűvel, ofszet papíron 6100 példányban, Reich Károly Színes nyomott metszeteivel illusztrálva. Jámbor Olvasó! E munkácskának ki legyen szerzője, ha kérded, Nem tudom: a 'bizonyos, hogy az én kezeimbe csak így jött Név nélkűl; nekem egy szomszédom hozta az Erdő- Hátról, vagy honnan, hogy jó lesz rajta nevetni Majd borozás közbenn. Igaz is: mert rajta nem egy-két Vidám estvéket tölténk; még Marci kanász is, Aki nagy Á-t se tanúlt soha, sokszor majd megütötte A guta, úgy röhögött: No ilyet soha gazd'uram, úgymond, Még a hetvenedik nagyapámnak lelke se hallott. Be'furcsán perdűl; pedig a sor vége nem úgy megy Mint a nótában szokták. Osztán meg akárki Írta uram! de gonosz csontnak kell lenni, ugyancsak Tudja mikíp szokták. Így ítélt Marci tudatlan Fővel; mások még több szépet láttak ezen kis Munkában, de kivált a többek közt, nekem a sok Körmönfont magyaros szóllás formája, meg a nagy Könnyűség, elmés lelemény, természeti festés, Mellyek ezen kisded munkát kedveltetik, egybe Úgy megtetszettek, s egyszersmind Döbrögi úrnak Példátlan példás megjobbúlása is egybe Úgy szívemre hatott, hogy azonnal, mint Matyi, én is Háromszor tettem fogadást, hogy közrebocsátom A fúrfangos eszű Lúdas Matyi tetteit, és már Szükség, hogy szavamat telyesítsem, mint magyar ember. Ebből áll az egész dolog, amit mondani szükség Vólt, legalább annak véltem. Most útra bocsátom A Matyit, országot hadd menjen látni; ne féljen Döbrögi úr, mert ő már többször nem veri ám meg.

Mutass kevesebbet