Lugossy Mária

Megjelent a Műcsarnokban 2004. okt. 5 - nov. 7. között Jégkorszak címmel rendezett kiállítás alkalmából. Előszó: Lugossy Mária művei női mivoltát hangsúlyozzák, és ezzel a születés, élet, halál teremtette problémakört boncolgatják. Ritka az, amikor egy műalkotásban az anyagválasztás és a technika a művész gondolatának válik szolgálójává. A laminált üveg technikája tökéletes harmóniában van a gondolattal, az emlékekkel, amelyek a műveket éltetik. Lugossy üvegrétegeiről a geológiai erózió jut az ember eszébe. Az anyagok, amelyeket használ - a kő, az acél, a bronz, az üveg mind a szobrászi kifejezést célozzák meg és segítik. Kettős természete, törékenysége és időtállósága okán az üveg állandó összetevője műveinek: felajánlás az örökkévalóságnak. A dualizmus maga is visszatérő motívum munkáiban: erőszak és szeretet, szenvedés és remény, emlék és feledés, élet és halál. Szobrai tele vannak múltbéli szenvedésekkel, nyílt sebek, melyek sosem gyógyulnak be, ám mégis, mintha mindegyik munka csillapítaná a fájdalmat, elviselhetővé tenné az életet, néha kimondottan örömtelivé. Ez a látens szenvedés, turbulens jövő, újra és újra erőteljes pozitív érzésekkel konfrontálódik, amitől a néző egy nem mindennapi problematikával találja magát szemben. Az alkotó úrrá lesz az őt körülvevő téren, természetes és meghökkentő gráciával alkalmazkodik hozzá, legyen szó kis művekről vagy monumentális szobrokról. Lugossy Mária művei egy kontinuum részei, plasztikus és ideologikus kifejezése, egy olyan művész, akit műalkotásai a huszadik század legnagyobb szobrászai közé emelnek.

Mutass kevesebbet