Lukács György levelezése (1902-1917)

„Másfél ​évvel Lukács György halála után a Lukács-életmű gazdag dokumentumanyaggal gyarapodott. Az iratokat egy bőröndbe csomagolva 1917. november 7-én helyezte el a heidelbergi Deutsche Bank széfjében tulajdonosuk, Georg von Lukács, és többé nem ment vissza értük. A felfedezésre, amely a német sajtóban is nagy visszhangot vert, Fritz Raddatz kis Lukács-monográfiája adott alkalmat: a könyv életrajzi adatai nyomán a bank egyik tisztviselője azonosította a széf ismeretlen tulajdonosát Lukács Györggyel. A heidelbergi bőröndből – kézirattöredékeken, naplójegyzeteken és feljegyzéseken kívül – elsősorban levelek kerültek elő, több mint másfél ezer Lukács Györgynek címzett és mintegy félszáz tőle származó levél és levélfogalmazvány.” A kötet törzsanyaga a heidelbergi bőröndből került ki, de számtalan, más forrásból származó korabeli levéllel bővült. Az írások nemcsak a fiatal filozófus pályakezdésének, korai művei keletkezésének körülményeire, a magyar, valamint a német szellemi élettel való kapcsolataira vetnek fényt, hanem árnyalt képet rajzolnak a személyes kapcsolatairól, szerelmeiről, barátságairól és egyéb viszonyairól, melyek egyéniségének, életútjának, érzelmi életének kialakulásában döntő szerepet játszottak. A kötet háromszázötven levelet tartalmaz „az ominózus bőrönddel együtt lezáruló korszakból” – valamennyi fontos levelet, amely elősegíti Lukács György gondolkodói útjának, életpályájának és egyéniségének teljesebb megértését.

Mutass kevesebbet