M 45, azaz a Fiastyúk

Ha téli éjszakán feltekintünk az égre, a hazánkból is jól megfigyelhető csillagképek közül különösen a csodálatos Orion (másik nevén Vadász), a Tejút halványan derengő sávján álló Ikrek, a sziporkázó Capellát is magába foglaló Szerekes, a Cassiopeia vagy a szinte mindenki által ismert Nagy Medve (melynek egy részletét mi magyarok Göncölszekérnek vagy Nagy Göncölnek hívjuk) kápráztat el bennünket. Megpillanthatjuk már az Oroszlánt, gyönyörködhetünk a Nagy Kutya fenségesen villodzó Sziriusz nevű csillagában, amely az éjszakai égbolton a legfényesebben ragyog, s megkereshetjük a horizont felett magasan delelő Bikát is. Ennek a találóan elnevezett állatövi csillagképnek az északnyugati csücskében búvik meg az a néhány, feltűnően fényesnek igazán nem nevezhető csillagocska, amelyek azzal vonják magukra figyelmünket, hogy szokatlanul közel játszanak egymáshoz. Míg a puszta szemmel könnyedén megtalálható égitestek közé általában öt-tíz teleholdat is elhelyezhetnénk anélkül, hogy egyetlen fontosabb objektumot is eltakarnánk, a Bika konstelláció e területén egyetlen holdkorongnyi tartományban több kékesen tündöklő csillagot is fölfedezhetünk. Nem csoda hát, hogy az égbolt titkait kifürkészni vágyó emberek évezredek óta figyelemmel kísérik e csillagcsoportocska égi útját, fenséges élményt nyújt a mélykék vagy koromfekete égen villódzó tömérdek csillag látványa. Mintha bársonypárnára hintett gyémántokat látnánk, amelyeket egy sötét szobában elrejtett lámpával világítanak meg. Ez a csodálatos ékszerdoboz egy fél éven át mindenki előtt nyitva áll. Csak ki kell menni a kertbe, vagy elsétálni egy közeli parkba egy-egy derült éjszakán. Aki kedvet kap hozzá és teheti, feltétlenül vigye magával színházi vagy turistatávcsövét.

Mutass kevesebbet