Madách Imre-dokumentumok a Nógrád megyei Levéltárban

Krizsán László az Irodalomtörténet 1973. évi 4. számában a Madách-kutatások eredményei és a kutatások további feladatai címmel megjelenő tanulmányában azt állapítja meg, hogy Magyarországon az utóbbi évtizedet leszámítva elsősorban "Tragédia kutatás" folyt; ,,a Mű beárnyékolta az alkotót". „A valóságban élt költőről", Madáchról az emberről, a politikusról, a Nógrád megyei közélet aktív szereplőjéről nem igen vettek tudomást. Madách Imre halálának 100., és születésének 150. évfordulója 1964 és 1973 mintegy „mérföldkőnek" nevezhető a Madách-kutatások alakulása szempontjából. E rövid bevezetőnek nem feladata ezeknek az éveknek a felelevenítése, csupán azokra a mozzanatokra szeretnénk utalni, amelyekre kötetünk szempontjából feltétlenül szükséges. 1964-ben jelenik meg Krizsán László összeállításában Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez címmel az a dokumentumválogatás - (a Nógrád megyei Levéltárban található közigazgatási iratoknak, Madách Imre „főbiztosi levéltárának" felhasználásával) amellyel a kötet összeállítója az első komoly lépést teszi abban az irányban, hogy erről ,,a valóságban élt" költőről, Madách Imréről ,,valljon". A közreadott birtokperek, perszövegek kiválóan alkalmasak arra - mint a kötet bevezetőjében Krizsán László írja -, hogy „hitelesen illusztrálják az alkotó korszak tengernyi gondját-baját és azokat az anyagi viszonyokat, melyekben a költő az 1850-es években élt és dolgozott". De hitelesen illusztrálja a kötet a főbiztos Madách Imre tevékenységét is, aki 1846-tól látja el ezt a megyei tisztséget. Különösen az 1848/1849-ben kifejtett közszereplésének bemutatásával bizonyítja - a közhittel ellentétben hogy „Madách Imre a szabadságharc első napjaitól kezdve végig becsületesen helytállt a függetlenségi harc egyik különösen nehéz posztján." A Krizsán László által publikált iratok harmadik nagy csoportja „az 1848/1849 szellemétől áthatott 1861-es Nógrádi Megyebizottmányban" szinte emberfeletti részt vállaló, „heroikus optimizmussal" tevékenykedő, „a Tragédiából a jobb sorsért való munkálkodás sziliterére lépő küzdő és bizakodó Ember"-t, Madách Imrét mutatja be. A 98 dokumentumot tartalmazó kiadvány, a Nógrád megyei Múzeumi Füzetek 9. kötete, küllemében, terjesztésében provinciális. A tankönyvírók, a Madách-kutatók egy része figyelmen kívül hagyja. Mi más magyarázná, mint az újabb ismeretek hiánya, vagy elutasítása, hogy az 1970-es években is „a régi, túlhaladott, tévedésekkel tarkított Madách-portré" él a köztudatban, a tankönyvek alapjain? A Krizsán-féle okmánypublikáció sem megjelenése idején, sem utána nem kapja meg a kellő „propagandát", méltatást. Ma pedig már „könyvészeti ritkaságnak" nevezhető nemcsak országosan hanem Nógrád megyében is.

Mutass kevesebbet