Magamról, másokról

Molnár Antal (szül. 1890) Kossuth-díjas professzor,a magyar zenetudomány kiemelkedő egyénisége. Egyike azoknak, akik ezt a tudományágat nálunk európai rangra emelték, s korának haladó, baloldali társadalomtudományi eredményeit a zenetörténet, zeneesztétika, a zeneszociológia és zenepszichológia területén alkalmazták. Rendkívül széles műveltségű tudós és muzsikus. Elévülhetetlen érdemei vannak a magyar zene történetében: az elsők között ismerte fel nála valamivel idősebb, zseniális kortársai, Bartók Béla és Kodály Zoltán jelentőségét, s mint aktív előadóművész, mint ötven éven át tanító pedagógus és kitűnő tollú, elmés író egyaránt küzdött elismertetésükért. A máig töretlen frissességű és energiájú professzor nyugdíjba vonulás után sem hagyott fel a tanítással: írásaiból, könyveiből, rádióelőadásaiból a főiskolai hallgatókénál jóval szélesebb közönségréteg bővítheti ismereteit. E kötet első részeként, az 1930-as években írott, s főként a század első évtizedeire visszatekintő Emlékezéseit közöljük. A Monarchia, az első világháború, a Tanácsköztársaság s a Horty-diktatúra éveit idézi fel Molnár Antal. Felvonulnak ifjúságának pályatársai, mesterei, gazdag mecénásai - a magyar zene talán legizgalmasabb korszaka elevenedik meg, s benne ő maga, kudarcaival, megalkuvásaival, sérelmeivel és sikereivel. Szellemes, csipkelődő ábrázolásmódjától legkevésbé önmagát kíméli meg. A könyv második részeként jóval későbbi, a legutóbbi években készült, nem szigorúan zenei természetű, bölcselkedő-élcelődő karcolataiból közlünk egy csokorra valót.

Mutass kevesebbet