Magasépítéstan I.

A magyar műszaki irodalom igen szegény a magasépítéstani, más fogalommegjelöléssel épületszerkezettani tárgykört felölelő átfogó jellegű művekben. Az első ilyen természetű - a maga idejében igen értékes - munka, Sobó: Középítéstan" -a 1898-ban jelent meg. Az 1928. év folyamán adták ki a vasúti magasépítmények szempontjából megírt Bertalan: „Építési anyagok és szerkezetek" című rövidebb lélegzetű munkát. Nagy haladást jelentett e téren Kotsis professzor 1945. évben megjelent kiváló "Épületszerkezettan"-a. Az utóbbi mű kiadása óta a magyar építéstudomány és építőipar szerkezeti, technológiai és egyéb vonatkozásban is igen nagyot fejlődött. Ez a körülmény illetékesek véleménye szerint szükségessé tette egy olyan munka közreadását, amely ezt a fejlődést a lehetőséghez képest híven tükrözi. Azért csak a „lehetőséghez képest ", mert a fejlődés olyan iramú, hogy szinte nem lehet nyomon követni. Napról napra jelennek meg újabb és újabb tudományos és szakközlemények, szabványok, hatósági rendeletek stb., amelyek a korábbi állapothoz és felfogáshoz viszonyítva változást jelentenek, az oktatót az állásfoglalás tekintetében gyakran dilemma elé állítják. A fejlődés nemcsak hazánkban, hanem világszerte is nagy tempójú, sőt bizonyos területeken, így pl. a „könnyű", azonkívül az "előregyártott" szerkezetek, valamint a "nagy áthidalások" vonalán - szakmai vonatkozásban - korszakalkotónak lehet mondani. Mint szerző és tanár köszönetemet s hálámat fejezem ki az oktatásügyi kormányzatnak, hogy lehetővé tette az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem mérnökhallgatói részére készült, két kötetre tervezett „Magasépítéstan" című egyetemi tankönyv első kötetének megjelenését. A könyv - tekintve terjedelmét és hatalmas ábraanyagát - jelentős anyagi áldozatok árán jut az egyetemi ifjúság, valamint az érdeklődő szakkörök kezébe. A könyv sajtó alá kerülése alkalmából ismételten köszönetemet nyilvánítom Gábory Pál ÉTI szakosztályvezető és Lévai Andor egyetemi docens kartársaknak szakszerű bírálataikért és értékes tanácsaikért. Végül köszönetet mondok Bartha Jenő, Hittrich János és Karácson Sándor adjunktusoknak, valamint Horn Antal és Horn József tanársegédeknek, akik irányításom mellett a könyv ábraanyagának mintaszerű megrajzolásával járultak hozzá, hogy a könyv minél eredményesebben teljesítse rendeltetését: az egyetem mérnök-ifjúságának a mérnöki gyakorlatra, országunk további nagy építési feladatainak teljesítésére való minél jobb előkészítését. Budapest, 1956. szeptember havában.

Mutass kevesebbet