Magasságok felé

Prohászka Ottokár. Magasságok felé. Budapest, [1928]. Szent István-Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója (Ny.). VIII, 326 p. Prohászka Ottokár összegyüjtött munkái). Fűzött félvászon. / BEVEZETÉS. Amit ez a kötet nyújt, annak elenyészően csekély részét tartalmazza az 1911-ben az Élet kiadásában megjelent hasonló című kiadvány. Mi hozta ide együvé ezeket az annyira különböző dolgozatokat? Nem lesz nehéz észrevenni, hogy valamennyit egybefűzi egy egészen különös, ritka szép aranyfonál: valami egészen sajátos, mély és meleg, misztikái közvetlenségű áhítatosság, mely lángra lobban az életnek vagy természetnek, meghatározott helyeknek vagy a kultúrának egy-egy jelenségén és azután ezeket a természet- vagy életszerű kiindulásokat és a rajtuk költ mélységes vallási gondolatokat és élményeket a legnemesebb és leggazdagabb költészet szín- és hangtűztengerébe meríti. Igy a természet és kegyelem, élet és elmélődés, gondolat és költészet, theológia és művészet oly eredeti szinthézisbe lép, melynek párját keresni kell. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy a világirodalom kevés művet ismer - ide számítva a legnagyobb neveket -, ahol ekkora helyen ennyi szépség és mélység volna együtt. Prohászka írói géniusza itt ragyog fel a legeredetibb és legintimebb színben és - ez külön figyelmet érdemel: egészen új irodalmi műfajokat teremt, melyeket nem lehet elhelyezni az iskolák szokott kategóriáiba, és amelyeknek pendant-jait nem oly könnyű megtalálni a világirodalomban sem. Nincsenek itt elbeszélések, leírások, természetképek, de nem is elmefuttatások vagy elmélkedések. Ezek egy Isten kegyelméből való hívő, áhítatos, katholikus jámborságú lángelmének teljesen eredeti adekvát megnyilvánulásai; egészen sajátos himnusok, elégiák, dithirambok és dalok ezek, melyekben kifejezésre talál mindaz, ami ezt a gazdag húrú, rendkívül érzékeny lelket eltölti, mikor megihleti Isten kegyelme, amint az átszűrődik az élet, természet, történelem, emberi küzdés kozmoszán.

Mutass kevesebbet