Magor nyelv és történelem

A ​magyar nyelv messzire megy vissza. Egész sajátos módon fejlődött, és olyan időben alakult ki a szerkezete, amikor a legtöbb, most élő európai nyelv nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt számvetés is, az erő, a hangzatok hajlékonyságával és alakíthatóságával. Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberi történelem hősregényét tünteti fel. Ki lehet mutatni az eredetét, kivehetők, szétválaszthatók benne az idegen rétegek, amelyek a különböző népekkel való érintkezés során rárakódtak. Ezzel szemben a magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek. Nem az idők változásától függő naptár. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem alkudozik, nem ad és nem vesz senkitől. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke. Amit a tudósok nem tudnak megfejteni, mellőzik. Ez a nyelvészetben is így van, éppen úgy, mint a régészetben. Az egyiptomi régi templomok egyetlen kőből készült padlatait sem tudjuk megmagyarázni: honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömegeket. A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény. Aki megfejti, az isteni titkot boncol, annak is az első tételét. »Kezdetben vala az Ige és az Ige vala az Isten, s az Isten vala az Ige.«

Mutass kevesebbet