Magyar falu

Több mint három évtized múltán az olvasó két jelentős momentumra figyelhet föl a Magyar faluban. Mindenekelőtt arra, hogy miként a Parasztokban is, a szerző határozottan szembeszáll a falu, az örök falu idillikus, romantikus ábrázolásával, felderíti azokat a jelenségeket, amelyek következtében a falu válságba került, és azt a politikát is, amelynek segítségével ez a válság megoldható. És ebből - de Erdei egész gondolatmenetéből is - adódik a második momentum, a sajátos folytonosság a Magyar falu és a szerző utolsó könyve, a Város és vidéke között. Ennek a folytonosságnak lényege az, hogy Erdei nem elszigetelt egységként kezeli az egyes településtípusok sajátos problémáit: a falut a régi társadalom keretébe helyezi, jelenségeit a város és a falu között kialakult munkamegosztásból vezeti le; a várost viszont vonzási környezetével együtt igyekszik megérteni. Ifjúkori és közvetlenül a halála előtt megjelent munkájában egyképpen vallja tehát: "Az a falukérdés..., amit ma tudomány és politika egyformán fölvet, nem foglalhat magában egyebet, mint a város és a vidék egymáshoz való szervezeti viszonyát és a kettő közt való közlekedésnek a problémáját."

Mutass kevesebbet