Magyar hangtan és alaktan

Balassa József - Simonyi Zsigmond. Magyar hangtan és alaktan. Tüzetes magyar nyelvtan történeti alapon. Első kötet. Budapest, 1895. Magyar Tudományos Akadémia (Hornyánszky Viktor ny.). XVI + 734 + [2] p. Előszó: "RÉVAI MIKLÓS alapította meg a nyelvtörténeti módszert, mely az egész nyelvet s ennek minden egyes jelenségét a maga történeti fejlődése szerint iparkodik megvilágítani s megmagyarázni. És Révai az ő bámulatos munkaerejével azonnal hasznosítani akarta új módszerét a magyar nyelvtan egész körének oknyomozó földolgozásával Az ő Grammatica Elaboratior-ja, mely 1806-ban jelent meg, eddigelé az egyetlen magyar nyelvtan történeti alapon, ámbár a szerző közbejött halála miatt az is csonkán maradt. A M. Tud. Akadémiától 1846-ban kiadott «Magyar Nyelv Rendszere» czímű munka is voltaképen Révai rendszere volt, rövid mondattannal pótolva. Csak félszázaddal utóbb, mikor a nyelvhasonlítás új látókört nyitott, történt megint egy ilyen irányú kisérlet Riedl Szende Magyar Hangtanában, mely magában maradt első füzete volt a tervezett «Magyar nyelvrendszer alapvonalai»-nak. S csak most, a század végén, fejlődtek tudományos viszonyaink odáig, hogy egy Tünetes Magyar Nyelvtan megírása ismét korszerűvé váljék. Most már csakugyan szükség is van rá, hogy Összefoglaljuk sokoldalú újabb nyelvészetünk gazdag eredményeit, melyek élő nyelvünk, nyelvemlékeink és rokonnyelveink tüzetesebb átkutatásán alapszanak. Ilyen összefoglaló nyelvtani munka első részét veszi itt az olvasó." A nyelvtudomány művelőinek egyöntetű véleménye, hogy Simonyi Zsigmond (1853-1919) legkiemelkedőbb műve az 1895-ben megjelent, 750 oldalas Tüzetes magyar nyelvtan. A szerző számos kiváló műve közül ez az alkotása a legklasszikusabb, a legmaradandóbb. A mű klasszikus és maradandó, mert magába sűríti kora tudásának legjavát, szemléletében és módszerében előremutató, olyan alkotás, amelyhez számos nyelvtani kérdésben ma is fordulhatunk. Elsőre is feltűnik, hogy a szerzőt nagy-nagy szeretet és lelkesedés fűzi munkája tárgyához, a magyar nyelvhez: "Nemcsak munka, hanem gyönyörűség is ilyen nyelvvel foglalkozni" - írja a bevezetőben. Második jellemzőként említhetjük Simonyi Zsigmond tárgyismeretét. Szinte egyedülálló a magyar nyelvtanirodalomban, hogy a szerző milyen hatalmas nyelvi anyagból vonta le következtetéseit. Simonyi Zsigmond tudatos adatföltáró. A nyelvi konkrétumok egész hálózatának, rendszerének feltárásán keresztül jut el a tudományos absztrakcióhoz. A magyar nyelvtörténet forrásait korát messze meghaladó korszerűséggel szemlélte és kezelte. A Tüzetes magyar nyelvtan adja a magyar nyelvtörténeti irodalomban az első nagyszabású példáját a szinkrón nyelvi anyag diakrón felhasználásának. Simonyi Zsigmond komoly nagyrabecsüléssel fordult a tudománytörténeti előzmények felé. Ismeri és hasznosítja Révai Miklós, Verseghy Ferenc, Baróti Szabó Dávid, Gelei Katona István és Sylvester János nyelvtanírói érdemeit. A Tüzetes magyar nyelvtan alaktani része átfogja a történeti alaktan minden számításba jöhető fő területét: a tövek, az összetételek, a képzés és a ragozás problematikáját. A mű első részét a 180 oldal terjedelmű Hangtan-t Balassa József írta. A mű azért is válhatott hosszú időn keresztül használt és kedvelt kézikönyvvé, mert felépítése logikus, a használó könnyen és gyorsan el tud igazodni benne, minden lényegeset rendszeresen és pontosan megtalál benne. (Tüzetes magyar nyelvtan történeti alapon. Első kötet.) Kiadói, aranyozott gerincű, vaknyomásos táblájú egészvászon-kötésben. A gerince javítva, az előzékek cserélve, tiszta belívekkel.

Mutass kevesebbet