Magyar irodalom 3. könyv

„Jelen kiadványunk három portrévázlatától (Madách, Petőfi, Jókai) eltekintve, a gyűjtemény kimondottan XX. századi magyar irodalmi jelenségekkel, írókkal és életművekkel foglalkozik. Középpontban Ady életművével, melyről szinte egy kismonográfiányi Sinkó-interpretáció íródott az »Ady Endre kenyerén« nevelkedett szerző kifinomult problémaérzékenységével, az életmű iránti, különösen is szenzibilis esztétikai fogékonyságával. Reményeink szerint nem kevésbé fog az újdonság erejével hatni az az írástömb sem, melyben a húszas évek ifjú írója/költője és a bécsi Testvér szerkesztője a maga akkori neokrisztiánus esztétikai hitvallásával néz szembe, sokszor polemikusán is, a Nyugat »esztétikai kultúrájának hagyományával és az ifjú Lukács György Vasárnapi Köre (pl. Balázs Béla és Lesznai Anna) szellemi irányultságával, meg a magyar irodalmi avantgarde (Kassák, Déry) és irodalmi aktivizmus (Gábor Andor) életszemléletével, eszmekörével és esztétikájával. Végül és nem utolsósorban, honi irodalmi köztudatunkból - s a XX. századi magyar irodalom történészei és kritikusai szakmai tudatából is - ugyancsak jórészt hiányzik, s ezért szintén az újdonság, újszerűség erejével hathat az a kisebb írástömb, amely a délvidéki magyar irodalom két nemzedékével: az áprilisi Híd korosztályával és az első Symposion-generációval, illetve vajdasági magyar irodalmunk megújhodásával foglalkozik. Legvégül, ugyanez vonatkozik a könyv zárófejezetére is, mely Sinkó Ervin méltó búcsújának tekinthető önnön kora magyar literatúrájától: a folytatásos folyóiratközlésben megjelent (...) irodalmi naplójegyzetek a szerző elhunyta előtt tett második s egyben utolsó hivatalos magyarországi útjának (1963) tartós alkotói dokumentumai."

Mutass kevesebbet