Magyar irodalom III.

Eddigi tanulmányainkban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukásáig kísértük végig irodalmunk fejlődését. Ebben a tanévben három új irodalomtörténeti korszakkal ismerkedünk meg. A magyar irodalom tanulmányozása után a modern polgári dráma kialakulását tekintjük át. Tankönyvünk tehát négy nagy fejezetre oszlik: I. Irodalmunk az önkényuralom és a kiegyezés korában (1849-től az 1870-es évekig) II. Irodalmunk a XIX. század utolsó negyedében és a századfordulón (az 1870-es évektől 1905-ig) III. Irodalmunk a XX. század első évtizedeiben (1905-től a Tanácsköztársaság koráig) IV. Az újkori dráma legnagyobb európai hagyományai Mint korábban láttuk, irodalmunk fejlődése szorosan együtt haladt nemzeti történelmünk alakulásával. A történelmi korszakok kezdő- és záróévszámait azonban sohasem tekinthettük merev határjelzőknek: a születő új mindig a régi keretek közt bontotta ki csíráit, s a különböző, egymással ellentétes irányzatok is sokszor egyidejűleg jelentkeztek. Számos nagy írónk munkássága két-három történelmi perióduson is átívelt, s tovább gazdagodott a megváltozott helyzetből fakadó tanulságokkal. Ezért általában abban a korszakban foglalkoztunk velük, amelyben életművük java része létrejött, s amikor a legnagyobb hatással voltak az irodalmi életre. Vörösmarty költészetét például a reformkorban helyeztük el, noha a költő túlélte a nemzeti tragédiát, s még néhány megrendítő verssel gazdagította irodalmunkat. Arany János művészete viszont 1849 után bontakozott ki a maga sokrétűségében.

Mutass kevesebbet